2022.05.07.  ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA !

ÍGY TEHÁT MINDEGYIKÜNK ÖNMAGÁRÓL FOG SZÁMOT ADNI ISTENNEK. NE ÍTÉLGESSÜK TÖBBÉ EGYMÁST. (Róm 14,13-14)

Pál apostol figyelmeztetésként helyénvalónak találta, hogy beszéljen róla. Nyilvánvaló, hogy azért tette, mert szükségét látta. Ezért legyen számunkra is fontos megvizsgálni magunkat. Isten az, akinek van hatalma és joga ítéletet tartani a teremtményei fölött, és tart is. Ezért fontos, hogy akár hívők vagyunk már, akár még nem, számon vannak tartva a gondolataink, cselekedeteink és a szavaink is, igazából minden. Ezért sok minden lehet az életünkben, amiért Isten megítél vagy megjutalmaz minket. A látványos dolgokra figyelünk, hogy ne szóljanak meg minket.Isten előtt számít a tisztaság, másik felé a tiszteletadás és a szeretetben való élés. Ne gondoljuk, hogy mentesek vagyunk az ítélkezés bűnétől. Ott van bennünk, és jönnek események, emberek és kibuggyan belölünk, mi van a szívünkben, és hogy mit gondolunk a másikról. Tipikus "SZÁLKA ÉS GERENDA" története. Csak azt tudom felfedezni a másikban, ami bennem is megtalálható. Így olvasuk a Bibliában "NE ÍTÉLJETEK, HOGY NE ÍTÉLTESSETEK! MERT AMILYEN ÍTÉLETTEL ÍTÉLTEK, OLYANNAL FOGTOK MEGÍTÉLTETNI. (Mát 7,1-2)Következő versekben így olvassuk... "MIÉRT NÉZED A SZÁLKÁT ATYÁDFIA SZEMÉBEN, A MAGAD SZEMÉBEN PEDIG MIÉRT NEM VESZED ÉSZRE MÉG A GERENDÁT SEM? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." (Máté 7:1–5) A példázat címzettje a gőgös és önmagát igaznak tartó, képmutató ember, aki mások bűneire nagy hangsúlyt fektet, anélkül, hogy a maga vétkeit észrevenné. A példázat nem arról szól, hogy ne vehetnénk ki a szálkát a testvérünk szeméből. Jézus, a példázatában körülírt helyzetben csupán ennek módját, az ítélkező lelkületet ítélte el. Az ítélkezés nagyon súlyos bűn, mert az ítélkező Isten fölé helyezi magát (Jak 4, 11-12). Aki mégis erre az eljárásra vetemedne, annak számolnia kell azzal, hogy előbb vagy utóbb őt is meg fogják ítélni. Nem hiába mondták már a régiek is, hogy "ki mint él, úgy ítél." Ennek a kísértésnek nehéz ellenállni, mert megsebzett emberi természetünk már eleve hajlamos erre, az ítélkezésben könnyen elhamarkodottá tesz minket. Ugyanakkor könnyebb mások szemétdombján turkálni, mint a saját hibáinkat beismerni. Jó volna, ha előbb megtisztítanánk a saját udvarunkat, és csak utána fognánk neki másokénak. Az ítélkezést az előítélet előzi meg, valamilyen fenntartásom, ellenséges véleményem van a másikról. És amikor téved, vagy olyat tesz, ami nincs ínyemre, akkor az előítéletem tükrében ítélem meg őt. A saját előítéletem beigazolódását látom. Ilyenkor az illető személynek esélye sincs a védekezésre. Pedig minden igazságos ítélkezésben előbb meg kellene hallgatni a másik fél véleményét arról, amit elkövetett. Az elhamarkodott ítélkezés helyett, inkább meg kell hallgatni a másikat, hogy milyen megfontolásból cselekedett. Jézus őszinte, alázatos önkritikára és a bűneinkből való megtérésre hívott fel. Így válunk alkalmassá arra, hogy segítsünk a testvéreinknek: „ akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." Úgy hiszem, már az hatalmas eredmény, ha elérjük magunkban azt, hogy a másokról, sokszor elhamarkodottan alkotott véleményünket helyén kezeljük, és nem vetítjük negatív helyzetbe a másikat csak azért, mert ő más bűnöket követ el, mint én. Legyünk Krisztus Lelkülettel átitatva, ami szeretetre és bölcsességre int bennünket magunk és mások felé is. Ámen