ÚTMUTATÓ MAI MAGYARÁZATA 2018.08.26.

HÁLÁT ADUNK MINDENKOR ISTENNEK, A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS ATYJÁNAK, MIKOR ÉRTETEK IMÁDKOZUNK. ( Kolossé 1,3)

Csodálatos érzés, ha tudom, hogy valaki, vagy valakik komolyan imádkoznak értem. Erőt és biztonságérzetet ad. Szokás mondani: „Majd imádkozom érted”. Szokták kérni is az emberek: „Imádkozzál értem”. Életjel-örömteli csoportban van példa arra is, hogy élnek az IMALÁNCKÉRÉS lehetőségével, és van összefogás a másokért. Ez úton is köszönöm az érintetteknek. Imának nagy ereje van. Ez Úr elé kerül méginkább így a kérésünk. Mennyire vesszük komolyan ezt az ígéretet, vagy kérést? Vannak még emberek, akik tudnak esedezni, kitartóan könyörögni, ha kell küzdeni valakiért imádságban Isten előtt? Vagy már leszoktunk erről? Nem tartjuk fontosnak, sürgősnek, eredményesnek? Mennyire fontos nekem vagy neked, hogy Isten figyel a mi imánkra? Pál apostol gyönyörű bizonyságot tesz az ő szolgatársáról, Epafrásról ebben a levélben. Mintha biztatná a Kolosséban levő testvéreket, gyülekezetet: „Kedveseim, jó hírt hozott nekünk a mi szolgatársunk, Epafrás rólatok” (1, 7). S megerősíti a gyülekezetet a jó hírrel: a ti és mi szolgatársunk, a kedves Epafrás szüntelen esedezik értetek. Epafrás tudott, képes volt „szüntelen” küzdeni, harcolni a lelki testvéreiért, a gyülekezetért. Nem fáradt bele, nem adta fel, nem keseredett el. Ismerte az életüket, helyzetüket, hibáikat, bűneiket is, de szerette őket. Istent kéri, sokszoros könyörgéssel, kitartó imával: mentsd meg, tartsd meg őket a kísértések idején, Istenem! 
Évek óta esedezem, könyörgök egy asszonyért. Rettenetes teher van a vállain. Ő is tudja, hogy imámban, könyörgésemben hordozom. El meri mondani gondjait, kínjait, megosztja velem terhét, mert bízik bennem, tudja, hogy komolyan és kitartóan imádkozom érte, hordozom őt, nem csak megígérem... Egy fiatalasszony kórházba került életveszélyes állapotban. Már beszélni is alig tudott, de felhívott telefonon, s csak azt kérte: „Imádkozz értem, nagy baj van, nagyon beteg vagyok”. Valósággal rám terhelte a Lélek, Isten Lelke: könyörögnöm kell ezért a beteg asszonyért. Éjjel, ha felébredtem, nappal munka közben, sokszor eszembe jutott és rimánkodtam Isten előtt az életéért, gyógyulásáért. Kétheti nagyon kemény imaküzdelem után kaptam a jó hírt, már jobban van, már gyó­gyul. Nem, nem az én imám gyógyította meg, de hiszem, az én imám is ott van Isten előtt! S milyen jó, ha sok imával vihetünk valakit az Úr elé! Én is voltam már sokszor a műtőasztalon, s úgy imádkoztam az altatás előtt: „Uram, kérlek, tekints azok imájára, akik hordoznak engem!” Eddig még meghallgatta az imájukat. Köszönöm az Úrnak.
Vannak emberek, akikért nem elég elmondani egy imát. Nagyon sok imameghallgatást tapasztaltam életemben. Láttam csodálatos gyógyulást, szenvedélyektől való szabadulást, lelki megújulást. Sokan kérdezik tőlem: mikor, hogyan kell imádkozni? Este vagy reggel, ülve, állva, térdelve?
Bevallom, nekem erre nincs formulám. Ha éjjel felébredek, imádkozom fekve, autóvezetés közben, vásárlás közben, ágyam mellett térdelve, asztalom mellett és itt, a computer előtt ülve… Minden helyzetben lehet komolyan imádkozni. Hát nem csodálatos ez! Mehetünk Istenhez kis és nagy gondokkal, titkos kérésekkel. Az ima hatalmas ajándék Isten gyermekeinek. Ingyen telefon éjjel-nappal, soha nem foglalt a vonal! Isten hallja imáinkat, esedezéseinket Ámen.