ÚTMUTATÓ  MAGYARÁZATA 2019.04.14.A UGYAN ÍGY A TI MENNYEI ATYÁTOK SEM AKARJA, HOGY ELVESSZEN EGY IS E KICSINYEK KÖZÜL! ( Máté 18,14 )Minden keresztyén ismeri Jézusnak ezt a tanítását, amit a kicsinyekről, gyermekekről mond. Így olvassuk "BIZONY MONDOM NÉKTEK, HA MEG NEM TÉRTEK ÉS OLYANOK NEM LESZTEK, MINT A KICSI  GYERMEKEK, SEMMIKÉPEN NEM MEHETTEK BE A MENNYNEK ORSZÁGÁBA. " Ez a gyermekies lelkületről szóló tanítás mindig aktuális. Mi szeretett gyermekei vagyunk az Úrnak, és örömet szerzünk neki ha gyermeki bizalommal visszük elé ügyeinket, kéréseinket. HIT ÉS BIZALOM, ami meghatározza döntéseinket. Fontosak a gyermekeink. Jézusnak is az, oly annyira hogy tudtunkra adja hogy védelmezi őket." A KICSINYEK ANGYALAI SZÜNTELENÜL ISTEN JELENLÉTÉBEN VANNAK, LÁTVA AZ Ő ARCÁT. " Valószínűleg őrangyalok ( lásd Zsid 1,14 ). Fontosak ők, nem csak az angyaloknak és a gyengéd Pásztor Jézusnak, hanem az Atya Istennek is. NEM AKARJA HOGY EGY IS ELVESSZEN KÖZÜLÜK. Ha elég fontosak, hogy lekössék az angyalok, az Úr Jézus és Atya Isten figyelmét, akkor világos, hogy sohasem szabad lenéznünk őket. Nem számít, ha nehéz, vagy problémás, vagy beteg. Szeretetre van szükségük, mint ahogy nekünk is. Ha egy emberi lélek szeretve van, akkor tud abból meríteni magának, sőt az ilyen tudja szeretni a másikat is ..annak ellenére.Jézusa tanításában a gyermek, abban az értelemben számíthat példaképnek a keresztény életben, hogy megvan benne a ráhagyatkozás, az önátadás képessége. Nincs olyan gyermek, aki ne szorulna rá a szülei gyámolítására, hiszen nekik teljes mértékben kiszolgáltatott. Nélkülünk egyenesen életképtelen volna. Végsősoron tehát nincs is más választása: teljes bizalommal van irántuk, egész szívvel rájuk bízza magát.A teljes bizalommal való ráhagyatkozás és önátadás képességét, gyakorolhatjuk mi felnőttek. Évek alatt ezek a képességeink sokszor nem Úrra irányulnak, vétkeink és bűneink miatt.Ami fontos: minden jogunk (s olykor kötelességünk is) megvan arra, hogy aktívan cselekedjünk a világ megváltoztatásáért – ám ez még csak dolgok külső szintje! Ott ugyanis, ahol az aktivitás és az emberi erőfeszítések csődöt mondanak, egy újabb szint nyílik meg, ami a belső lelkünket érinti.Ezen a belső síkon már csak szívből megbocsátani, az eseményeket résztvevőn szemlélni, az érintetteket – érdemeiktől vagy érdemtelenségüktől függetlenül – szeretni, és a várható következményeket elszenvedni lehet. Itt a legfőbb dolgunk csupán ennyi: megőrizni a belső kapcsolatot Istennel, egyesülni vele, és ő akaratát a magunkévá téve gyakorolni a ráhagyatkozás, az önátadás művészetét. Hiszen nagyobb erők működnek itt, mint amik fölött hatalommal rendelkezhetünk. Tudjuk, hogy a világ nem kíméli sem a gyermekeket, sem a gyengéket, de az időseket, sőt a betegeket sem. Kicsinyek ők az Úr előtt. Ígéret szerint az Úr védelmébe veszi mindazokat, akik ezt kérik és az övéi. És mégis, minden nehézség és látszat ellenére, végső soron biztonságban tudhatjuk magunkat. Hiszen mindennek köze van a sorsunkat alakító, bennünket a legrövidebb úton önmaga felé vezető Istenhez. Ő hordoz bennünket, s az lesz a legjobb, amit ő szánt az életünkkel (legyen az gazdagság vagy szegénység, dicsőség vagy megaláztatás, hosszú élet vagy rövid). Ebben áll tehát a ráhagyatkozás, az önátadás művészete, amelyben a gyermekekhez kellene hasonlítanunk.Ha az Úr védelmezi az ilyen kicsiny védtelen gyermeket, szeressük őket mi is. Legyen bennünk gyermeki ragaszkodás a mi Urunkhoz, akiknek fontossal vagyunk, hisz nem akarja, hogy AKÁR EGY IS ELVESSZEN közülünk.Ámen