Mt 25,31-40.

Jézus szavai: 31 "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és
vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 32
Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól,
ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 A juhokat jobb
keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." 34 "Akkor így
szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai,
örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény
voltam, és befogadtatok, 36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg
voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37
Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni,
hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38
Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek,
hogy felruháztunk volna? 39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
elmentünk volna hozzád? 40 A király így felel majd nekik: Bizony,
mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb
atyámfiai közül, velem tettétek meg."

                         ÚTSZÉLI KEGYELEM

A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor
megtettétek ezeket, akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül,
velem tettétek meg. (Mt 25,40)

A férfi a város szélén, az egyik utcasarkon állt. Újságot árult a
lámpánál megálló autósoknak, egyik kocsitól a másikig szökdécselve;
egyik hóna alatt a mankó, a másik alatt pedig az újságok. Egy lába
volt, és egy ócska mankóra támaszkodott. Fogai szabálytalanul
illeszkedtek egymáshoz.
Először belesüppedtem az ülésbe, látva, miként próbálja eladni
újságjait az autósoknak. Aztán elszégyelltem magam, és úgy döntöttem,
hogy imádkozni fogok érte. Attól kezdve minden alkalommal, amikor arra
jártam, vettem tőle egy újságot.
Elhúzódó munkahelyi feladatok, családi nehézségek és egy gyötrő
hörghurut miatt nem utaztam arra. Miután sikerült a régi kerékvágásba
visszazökkennem, újra arra jártam. Átnyújtottam az újságárusnak a
dolláromat, és elmeséltem neki nehézségeimet. Ekkor tekintete
megenyhült. Begyömöszölte az újságokat a hóna alá, megfogta karomat, és
azt mondta: "Imádkozom, hogy minél hamarabb jobban legyen." Mélyet
sóhajtottam. Nekem elég fogam van és két egészséges lábam, de mielőtt a
lámpa átváltott volna, ennek a férfinak az imájában a vigasztalás
ajándékát kaptam meg. Krisztus új arcot öltött előttem, és örültem,
hogy találkoztam vele az útszélen.

Imádság: Uram, adj látó szemeket, felismerni jelenlétedet ott is, ahol
a legkevésbé várnám.

 Ámen.