Mt 20,29-34.

29 Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. 30 És íme, két
vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy,
felkiáltottak: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" 31 A sokaság
azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban
kiáltották: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" 32 Jézus megállt,
megszólította őket, és ezt kérdezte: "Mit akartok, mit tegyek veletek?"
33 Ők így feleltek: "Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk." 34 Jézus
megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték
látásukat, és követték őt.

                            VAKBIZALOM

Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték
látásukat, és követték őt. (Mt 20,34)

Múlt nyáron tanfolyamon vettem részt, hogy tábori segítő lehessek.
Ennek részeként sziklát kellett másznom - bekötött szemmel. Már a
magasság is megrémisztett, de a gondolatra, hogy vakon másszak,
összeszorult a gyomrom. Kétségbeesett voltam, és a többieknek teljesen
kiszolgáltatott. Megcsúsztam. Ahogy felnyúltam, nem tudtam megragadni a
következő kapaszkodót. Vakon függve a szikla oldalán nem érdekelt, hogy
a többiek látják a sebezhetőségemet, s azt, hogy nem tudom egyedül
megcsinálni. Majdnem leestem. Ekkor egyik társam mély, magabiztos
hangján megadta az irányt, amire szükségem volt, hogy elérjem a
fogódzkodót.
Hozzám hasonlóan, az egyetlen dolog, amit a Jerikó felé vezető út
mentén ülő két vak ember látott, a problémájuk és a tehetetlenségük
volt. Elkeseredésükben még hangosabban kiáltottak, amikor a tömeg
megpróbálta csitítani őket. Amikor a vakok nem törődve a tömeggel
Jézusra figyeltek, ő meghallotta őket és válaszolt. Teljes
sebezhetőségükkel való odafordulásuk elindította Isten munkáját.
Ugyanígy, amikor segítséget hívunk nehézségünkben, Isten hallani fog
minket és válaszol, ahogy Jézus is tette az út szélén ülő vak
emberekkel.

Imádság: Atyánk, segíts látni gyengeségünket, hogy a te hangodra
figyeljünk, és teljesen rád hagyatkozzunk.

Ámen.