Várj az Úrra!„Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved, és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14 Károli)

Amikor türelmetlenek vagyunk, és gondolkodás nélkül reagálunk, kárt okozhatunk magunknak és másoknak. Néha, amikor Isten nem válaszol elég gyorsan az imádságunkra, úgy döntünk, hogy a saját kezünkbe vesszük a dolgokat, és ennek következtében a dolgok csak rosszabbodnak. Amikor Isten azt mondja, várj, azzal ezt üzeni: „Bízd rám az időzítést, a módot és az eszközöket, és jobb eredményt fogsz elérni.” Dávid ezt írta: „Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén. Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved, és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:13–14 Károli). Az Úrra várni nehéz lehet. Sokkal könnyebb a pillanat hevében elveszíteni lelki nyugalmunkat. Állj meg és nézz vissza! Hogyan alakultak azok az elhamarkodott és nem megimádkozott döntések, amelyeket a múltban hoztál? Gondolod, hogy ez a helyzet más lesz? Kizárt! Mit szeretnél? Ideiglenes megkönnyebbülést vagy tartós megoldást? A kapkodás selejtet szül! Ha sietve cselekszel, olyan dolgokat teszel, amiket végül megbánsz, és bocsánatot kell kérned. Vagy rosszabb esetben igazolni próbálod magad!

Az ösztönös cselekvés komoly bajba sodorta Saul királyt. Ahelyett, hogy megvárta volna, amíg Sámuel próféta megérkezik és áldozatot mutat be Istennek a győzelem biztosítására, Saul türelmetlenkedett, és a pap szerepét bitorolva maga mutatta be az áldozatot. Amikor Sámuel megkérdezte tőle, miért tette, azt válaszolta: „Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd mellőlem, te pedig nem érkeztél meg a megbeszélt időre, a filiszteusok pedig már összegyűltek Mikmászban, azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálban, és én még nem esedeztem az Úrhoz. Összeszedtem hát a bátorságom, és bemutattam az égőáldozatot” (1Sámuel 13:11–12). Ez nem bátorság volt, inkább vakmerőség! És az eredmény? Sámuel így szólt Saulhoz: „Ostobaságot követtél el! (…) nem lesz a királyságod maradandó” (1Sámuel 13:13–14). Szóval, várj Istenre!