Kamaszaink útkeresése: velünk vagy nélkülünk?
Helyszín: Budapest, VII. kerület, Városligeti fasor 5.
Ahogy kamaszodnak a gyerekeink, úgy távolodnak tőlünk.

De talán ez csak a felszín, és valójában a kapcsolatok még erősebbek, amikor láthatatlanok.
A Fasori református gyülekezet csendesnapot tart szülőknek, nevelőknek a kamaszokról és önmagunkról.

Válasz

Köszönöm szépen Ilike. Nagyon elgondolkodtató irás és ami érdekes számomra , hogy az íróját személyesen is ismerem, Júlia leányom barátnője és évfolyamtársa.

Válasz

Ha kicsi leszel...

Gondolkorzó Pete Violetta

Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei

Nagyon vegyes kép él bennem a lelkészek gyermekeit illetően.
Az fogja össze őket mégis, hogy meglehetősen szélsőségesek.
Íme néhány - talán egymásnak is ellentmondó tapasztalat:

Az elfojtások
Ahogy emlékszem az iskolából: nekik nem volt szabad rosszalkodni.
De szinte még jól érezni sem volt szabad magukat. Mert mindenki róluk formál véleményt. Mert ők a parókián laknak.

Olyan is volt, a szülők távollétében - ahogy illik - házibulit szerveztek a fiatalok. Biztos, hogy én sem forgok sokat ittas társaságban, de ez az elszabadult este élénken megmaradt az emlékezetemben... Tényleg ahhoz tudnám hasonlítani, amikor elszabadulnak a rakoncátlan és lázadó lovak egy szekér elől.

Ramazuri a parókián
Teológusként sokat fordulok meg parókiákon, sok lelkész család életéből látok apró mozaik darabkákat, és - vessenek meg az ítélkezésemért - a legtöbbször az a benyomásom, hogy a parókián felnőtt gyerekeknél elhanyagoltabb kicsiket nem hord hátán a föld. A legnagyobb nevelgeti a legkisebbet, a szekrény tetejét is megmásszák, amíg a lelkész feleség az ebédhez terít, és olyan ramazuri az étkezés is, ami számomra elképesztő.
Pedig elvárások vannak: mindeki felvette az egyen ruhácskáját: lányok a bordó bársonyruhácskát idétlen fehér harisnyával és galléros blúzzal, fiúcskák a legszebb nadrágjukat Ugye ismerős a kép? Biztosan van kivétel, de csak az után tudok ítélni, amit magam láttam.


Hogy ne csak ellenük beszéljek - hiszen sok barátom van, akinek a szülei történetesen lelkészek - van közöttük nagyon sok értékes, ügyes fiatal, akik példát mutatnak másoknak kötelességtudatból, és el nem avuló értékek tiszteletéből.

Hogy is van ez?

Nemrégiben konferencián vettem részt, ahol az hangzott el, hogy talán a lelkészek gyermekei azért is házasodnak olyan korán ( legalábbis létezik egy ilyen tendencia), mert nem érzik azt, hogy valahova tartoznának.
Ezzel erősítik meg a helyüket e világban. Azóta is emészt, vajon mennyi igazság lehet ebben a gondolatban? Vajon ezt az értintett gyerekek, illetve a belőlük nőtt felnőttek hogyen élik meg, hol érzik a specifikumait a maguk gyermekkorának?

Előnyös vagy hátrányos számukra ez a tényleg sajátos helyzet, ahol minden gyülekezeti néni a nagymama, és minden presbiter a nagypapa szerepét tölti be? Ahol nincsen, nem lehet igazi családi karácsony, vagy húsvét, mert a szülők a szolgálatokkal, a gyerekműsorokkal vannak leterhelve?
Hogyan lehet ezeket a gyerekkori élményeket feldolgozni, és hogyan válhat az ember előnyére?

Olvasói leveleket várunk, melyek új szempontokat adnak, új gondolatokat hoznak. Így együtt bonthatjuk ki egy-egy témakör mélységeit, új dolgokat érthetünk meg, gazdagíthatjuk egymást.
kozossegmagazin@gmail.com

Válasz

Kezdjük korán gyermekeinket hitre nevelni! Ha azt szeretnénk, hogy a most 1-2 éves gyermek, felnőtt korára, Isten hívő, becsületes, tisztelet tudó, ember legyen, akkor ne késlekedjünk.
Most leírok egy történetet.

Somos Jankó igaz története.


A történet befejezése:

Jankó rájött, hogyan tud Istennel beszélgetni. Elmondta neki, hogy nem akar többé bűnben élni, hanem hinni akar az ÚR Jézusban, hogy Istentől bűnbocsánatot, és örök életet kaphasson.
Isten maga mondja:"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van." Ján 3, 36.

Válasz

Kezdjük korán gyermekeinket hitre nevelni! Ha azt szeretnénk, hogy a most 1-2 éves gyermek, felnőtt korára, Isten hívő, becsületes, tisztelet tudó, ember legyen, akkor ne késlekedjünk.
Most leírok egy történetet.

Somos Jankó igaz története.
Emlékszel még az első napra az iskolában? Kérdezi a tanító néni?

Ugye kicsit féltél? Vagy nagyon izgultál? Emlékszel még arra mikor a tanító néni kinyitott egy nagy könyvet? Minden új gyerek neve bele volt írva.
A te neved is bele volt írva, a te nevedet is felolvasta. Ami azt jelentette, hogy te is annak az osztálynak lettél a tagja.
A nyolcéves Jankó elkezdett járni az iskolai hittanórákra, ahol Isten szeretetéről és a Menyországról hallott. Arról is tanultak, hogy milyen lesz a Mennyben. A tanító azt is elmagyarázta, hogy egy ember sem mehet a Mennybe, úgy ahogyan született, "mert mindenki vétkezett".
Róma. 3, 23.
A tanító felszólította a gyerekeket, hogy egy lap egyik felére rajzolják le mindazt, ami ott lesz a Mennyben, a másik felére pedig azt ami nem lesz ott.
A gyerekek nagyon szépeket rajzoltak, Jankó különös képet készített. Lerajzolta az Éélet könyvét és beleírta Somos Jankó.
A tanító megkérdezte? Jankó miért írtad be a nevedet az Élet könyvébe? Ilyet én nem kértem".
Jankó így válaszolt, azt tetszett mondani, hogy az Úr Jézus azokért a bűnökért halt meg a kereszten, amelyeket mi követtünk el. Azért vállalta a büntetést, amelyet mi érdemeltünk volna, mert szeret minket.
Azt is tetszett mondani, hogy ha elfogadom Őt, Mint Megváltómat, a Mennybe jutok.
Én ezt megtettem, és most már tudom, hogy Isten az én nevemet is beírta az Élet könyvébe.

Folytatom.

Válasz

Köszönöm szépen Tili és Ilike a nagyon megszívlelendő gondolataitokat a gyermek- neveléssel kapcsolatban.
Remélem, hogy minél több fiatal szülő, vagy leendő szűlő olvassa soraitokat. Annyira bőven és kimerítően irtatok erről a nagyon fontos témáról, hogy én már csak két dolgot szeretnék hozzáfüzni : Olyan gyermekeink lesznek, amilyeneket mi nevelünk, és hogy arra törekedjünk, hogy úgy éljük a magunk életét is, hogy példaképek lehessünk gyermekeink szemében.
Isten legyen velünk és mutassa a cseppet sem könnyű utat.

Válasz

A gyermek Rendkívüli elme, becsülendő s igaz, néhol zavaros, időnként pimasz. Ha komoly dolgokról beszéletsz Vele, zakatol eszének fogaskereke. Tudatosan reagál, sokszor kérdez vissza, Őszintén felel, szeme tükre tiszta. Nem befolyásolja a politika állása, Boldogsággal, mosolyogva tekint a mára. Jövője kilátástalan, ezt nem tudja Ő, az oviban ettől még lehet nagymenő. Igényli a családi idillben töltött percet, Hazudni Neki nem lehet. Foglalkozzunk Vele, hogy egyre többet lásson, Játszik és örömmel kacag a világon. Rajtunk múlik mivé válik kicsi, apró lénye, Egy napon majd hálával tekint fel az égre. Szépnek látjuk akkor is, ha rossz fát tesz a tűzre, Reményt hoz megszokott, szürke életünkbe. Felelősséggel tartozunk életüket nézve, Szeresd gyermeked, Ő létednek bére! Rajongj Érte mindig, ápold a lelkét, Figyelj rá s Óvd törékeny testét! Teljes értékű emberré válhat, Tégy meg érte mindent, amire csak vágyhat!

Válasz

Köszönöm Tili a bölcs gondolataidat. Nagyon igaz, hogy kell egy hazugság mentes övezet, ahol a gyermek biztonságban érzi magát.

Köszönettel ili.

Válasz

A hazugság veszélyes,kétélű fegyver,mert gyakran elhisszük saját hazugságainkat és ami gyakoribb bedőlünk a másokénak.
A gyermek értetlenül áll és valóban kezd bizalmatlanná válni.Talán ezért gyakori a felnőttkori elszigetelődés.
Kell legyen egy hazugság mentes övezet,hogy biztonság érzetünk lehessen.Ez az övezet Istennél van.Ha ez tudatosul már gyermekkorban,nem lesz gyötrelmes egyedüllét és a magánynak is meg lehet a maga jótékony szerepe.

gviewmagányöröm.jpg

Válasz

"Elég egyetlen hazugság a szülők vagy tanítók részéről és az ifjú személyiség elkerülhetetlen bizalmatlansággal kezdi mustrálgatni egész környezetét"
Stefan Zweig

Válasz