A vizsolyi református templom három nagyobb téregységre - toronyra, hajóra és szentélyre - oszlik. Négyzetes alaprajzú tornya a nyugati homlokzat előtt emelkedik, a szentély pedig önmagában is egy többsejtű térrendszert alkot. A szentélynégyzethez egy keskenyebb meghosszabbítás és egy még keskenyebb félköríves apszis csatlakozik. A zömök torony háromemeletes. Földszintjét három oldalon nyitott, csúcsívvel tagolt előtér képezi.

Az alsó két emeleten lorésszerű, a harmadik emeleten már csúcsíves mérműves ablakok vannak. A hajóba a toronyaljból nyíló ajtón át juthatunk, a hajó déli oldalán lévő korábbi bejáratot befalazták. A hajót sík mennyezet fedi, megvilágítást déli irányból, négy keskeny, csúcsíves ablakon át kap. Nyugati oldalán álló fakarzatáról a toronyba a toronyalj íveivel azonos, csúcsíves bejárat vezet. A hajót a szentélynégyzethez kapcsoló nyomott csúcsívet egy hengertagból és zárólemezbol álló vállkő hordja. A szentélynégyzet bordás keresztboltozattal fedett. A hornyolt profilú bordák orsó és csonkagúla tagból álló konzolokra futnak. A boltozat záróköve indás, növényi ornamentika kezdetleges utánzása. A diadalív lépcsősen tagolt bélletű. Az apszist lapos félkupola fedi. A szentélyben félköríves tölcsérablakok vannak. A templom külseje puritán. Apszisát vakárkádsor tagolja, egyetlen szobrászati dísze a szentélynégyzet déli falán található torzfej.

A templom már említett három téregysége lényegében két periódusban épült. A jelenlegi háromosztatú szentély épült először, mint teljes templom. A terület betelepüléséből és az épület formai kialakításából következtetve a 12. század legvégén, esetleg a 13. század elején kezdhették építeni, de 1220-ban már állnia kellett, mert abban az ezstendőben "Igyházasvisl"-t is említenek az oklevelek.

Később az eredetileg kisméretű templomot bővítették a mai hajóval és a toronnyal. A templom típusa (egyhajós, homlokzati tornyos, nyugati karzattal, síkmennyezettel), gótikus részletformái (bordaprofil, mérvű) valamint a történelmi tények (Vizsoly jelentős szerepe a 14. század elején: 16 garas pápai adót fizet) azt látszanak bizonyítani, hogy az épület bővítését a 14. század huszas éveire befejezték. A bővítés során kapta a románkori hajó a síkmennyezet helyett a bordás keresztboltozatot. Szintén ekkor, vagy a következő évtizedekben épült a szentélynégyzet déli oldalára a sekrestye, melynek alapjaira 1942-ben ásatások során bukkantak.

A templom a 16. század második felében már a református egyház tulajdona. Az átvétel körülményei ismeretlenek.

Állapota a 18. században nagyon rossz. A református kézen való megtartásért folytatott harcok árnyékában a gyülekezetnek egyelőre nem állt módjában felújítani a templomát. Bizonyára az idő múlásával is romlott folyamatosan "Isten házánac állapotja", de Sallay Marianne véleménye szerint az 1697-ben Vizsolyban zajló csata alkalmával szenvedett nagyarányú sérüléseket, s ekkor pusztulhatott el a sekrestye is.

A templomtetőt 1762-ben és 1774-ben zsindelyezték, két évre rá pedig új padokat készíttettek. Nagyarányú renováláshoz csak a türelmi rendelet kiadása után négy évvel fogtak hozzá, 1785-ben: kijavították az omladozásokat, megépítették az északi és déli oldalon ma is álló támfalakat, pótolták a tető leéget részeit, s külső-belső meszelést végeztek. "Mindez történt ifj. Tóth István Curatorságában." Az elvégzett munkálatok felsorolása és a gondnok megnevezése után Nehémiás könyve 13. fejezetének 14. verse van megjelölve, melyet Károlyi Gáspár így fordított: "emlékezzél meg én rólam én Istenem ezért, és ne engedd, hogy eltörölhessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásával. "Néhány év múlva új famennyezettel ékesítették a templomot. Feliratát 1875-ben Myskovszky Viktor jegyezte fel, mely szerint "Ez Isten házának mennyezetét építette a Vizsolyi helv. conf, ecclesia, a maga költségén MDCCXCI. Volt prédikátor Ns. és tisztelendo Lisnyay Damó Pál úr, Curator Kozma András, egyházffy Tót András, Maister Ns. Harsányi István úr . Julius 9. napján."

Új korona került 1792-ben a szószék fölé. Anyakönyvünk így tanúskodik erről: "Anno Dni 1792. Koronát tsináltatott Fekete Anna, néhai Takáts András Özvegye, Gyermekivel, Takáts Jánossal, Takáts Pállal és Takáts Anna leányával megeggyezett akarattal és költséggel, melly került 50,- ötven vonás forintokban, mellyért koronázza meg az Úr Isten oket mind a két éltre meg kívántató Áldásokkal. ezen Prédikáló szék felett való koronát készítette Nemes és Nss. Harsányi István Úr. Szántai lakos." Ma is ez a korona áll a szószék felett.

A század utolsó néhány évében még mindig fennállt a templom katolikus kézre való kerülésének veszélye. Puky András 1798-ban eképpen tudósítja ágensét: "a közelebb való esztendőkben renováltattuk ezen templomot, ha megfosztanak tüle, tetemesképpen megkárosítanak, mert belekerült in citer 500 forintokba"

Az elvégzett munkálatok viszont nem használtak a templom középkori jellegének. A fentebb említett felújítások mellett, melyekről anyakönyvi feljegyzéseink szólnak, az is kiderül, hogy a hajót átalakították (alacsonyabban fedték be), a déli bejáratot és a negyedik, még gótikus formát mutató ablakot befalazták, a nyugati oldalon lévő karzatot lebontották és a szentélyben emeltek helyette újat. Az apszis félkupola-boltozatát bedeszkázták, a toronyba vezető ajtónyílást, mely a karzatról nyílt, befalazták s helyette a torony földszintjének boltozatát törték át, ahonnan falépcső vezetett a toronyba.

A "vizsolyi ódon templom és torony" falainak kijavítására 1885-ben került sor. Ekkor hozták helyre a repedéseket, a támfalakat és a torony ablakainak megrongált boltíveit, valamint kivakolták és kimeszelték a templomot és a tornyot.




A Műemlékek Országos Bizottsága 1905-ben Szthelo Ottót küldte ki, aki leírta a fentebb részletezettekben a templom állapotát és javaslatot tett a templom helyreállítására. A templom mai formája ennek a restaurálásnak az eredménye. A hajót ismét eredeti magasságában fedték be, a karzatot a szentély lebontása után felépítették az eredeti helyén, a hajó nyugati végében. Kibontották a karzatból a toronyba vezető ajtót és a déli oldal gótikus ablakát. A toronyalj kibontott boltozatát bedeszkázták és kiszabadították az apszis boltozatát. A templomon 1905 óta átalakítás nem történt.

1940-ben, templomrenoválási előmunkálatok alkalmával az akkor itt szolgáló Benke Imre lelkipásztor a mészrétegek alatt freskónyomokra bukkant. A freskók feltárását és restaurálását a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából Szentiványi Gyula irányításával Szentiványi Endre és Farkas Tibor kezdte el, s miután azt 1944-ben abbahagyták, Bartha László folytatta 1951-52-ben. Az átgondolt, igazán szakszerű és jól dokumentált feltárás és restaurálás Pintér Attila és Bécsi János 1976-77, majd Seres László és munkatársai 1984-85 közötti munkája. A gyülekezet 1986 óta tarthatja újra zavartalanul templomában az istentiszteleteket.

A restaurálás eredményeképpen napjainkban is láthatók még a részben halványodó középkori freskók. A freskók közül a legtöbb bibliai témájú jelenet, de vannak bibliai alapot nélkülöző ábrázolások is. A hajó északi falán, a felső sávban László király legendáját találjuk, melynek jelenetei közé Ábrahám kebelének töredékes ábrázolása ékelodik. Alatta, a karzat felől keleti irányba haladva a Kánai mennyegzot egy Köpenyes Mária ábrázolás, a Golgotai jelenet, majd a Szent kereszt megtalálásának legendája követi. A szentély diadalíve fölött az Angyali üdvözletet, Mária találkozását Erzsébettel, Jézus születését valamint A templomban való bemutatását láthatjuk. A diadalív északi oldalán lévő freskó Szent Kristófot ábrázolja, a déli oldalon pedig Szent György harca a sárkánnyal tűnik szembe. A szentély apszisának hengerfalán, a keleti ablaktól balra a Betlehemi jászol, jobbra a Királyok imádása és a Híradás a királyoknak látható, majd tovább haladva Keresztelő János és Heródes. A szentélynégyszög boltozatának bordái között, kelet felé tekintve Krisztus mennybemenetelét láthatjuk, az északi részben Péter és András elhívását, a déliben pedig a Fájdalmas Krisztus alakját.

Mindezeket a freskókat nem mint egy református templom díszeit vagy mint a református istentisztelet kiegészítő elemeit tartjuk számon, hanem mint magyar nemzeti örökséget, melyeket megmutatunk "a magyar Biblia bölcsőjéhez" zarándoklóknak és igyekszünk megőrizni a nyomdokainkba lépő nemzedékek számára. Őket és minket, mindannyiunkat figyelmeztet a szószékkel szemben, a diadalív déli falán olvasható latin felirat: "Quid hic stas / si non oras rotius / exi foras", azaz: "Ki itt állsz és nem imádkozol, fordulj meg és menj ki!". Tehát a vizsolyi református templom a számtalan betérő számára is - kik legyenek istenfélők vagy hitetlenek - elsősorban Isten háza és az imádság hajléka.