1Kor 2,6-16.

6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e
világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten
titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az
Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ
fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a
dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg
van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg
sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 10 Nekünk
pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent
megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismerheti meg az
emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely
benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak
Isten Lelke. 12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből
való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.
13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal,
hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek
magyarázva. 14 A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének
dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes:
mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. 15 A lelki ember azonban
mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. 16 Mert ki ismerte meg úgy
az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme
van.

                       A HÁROMLÉPÉSES TERV

Imádkozom, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel
és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták
és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára. (Fil 1,9-10)

A tévéreklám szerint "az élet hamar utolér". Elgondolkodtam ennek lelki
értelmén is. Ha az élet hamar utolér, hogyan éljem meg Isten elhívását
a meglepetések, hátráltatások mellett?
A kérdés főleg az év ezen szakaszában jelentős. A nagyböjt alatt
elhatároztam, hogy akaratomat megpróbálom Istennek áldozni. Úgy
tervezem, több időt fordítok imádkozásra, többet hallgatok, és
kevesebbet beszélek. Hogy ezt véghezvigyem, először is rá kell jönnöm,
hol tértem el az Istentől elkészített helyes úttól. Ezek az
"iránytévesztések" nem mindig nagy dolgok. Valójában sok kis
cselekedetből tevődnek össze. Mint például elfelejtek köszönetet
mondani, mikor valaki szívességet tesz nekem, vagy a saját magam,
embertársaim és Isten felé vállalt elkötelezettségeimet nem követem. A
második lépés, hogy összegyűjtött listámat imádságban Isten elé viszem,
hogy segítsen a jövőben a helyes út megválasztásában.
Végül arra fogom kérni ismerőseimet, hogy nyugodtan vonjanak
felelősségre. Ehhez bátorságra lesz szükség, de tapasztalatom szerint
akkor növekszünk igazán, ha egymást bátorítjuk Isten követésében.

Imádság: Istenünk, kérünk, adj erőt, hogy megértsük akaratodat az
életünkre nézve.

Ámen.