2010. szeptember 4. szombat

1Tim 2,1-6.

1 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat,
esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2 a királyokért és minden
feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes
istenfélelemben és tisztességben. 3 Ez jó és kedves a mi üdvözítő
Istenünk színe előtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön,
és eljusson az igazság megismerésére. 5 Mert egy az Isten, egy a
közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 6 aki
váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.

EZT AZ IMÁT PIROSKA, SÓGORÁÉRT ÉS EGY KEDVES KLUBTAGUNK FÉRJÉÉRT KÖZÖSEN

IMÁDKOZZUK EL.

 PIROSKA  HOZTA  E SZÉP IMÁT.

Végtelen bölcsességű és ellenállhatatlan hatalmú szent Isten ! Mélységes alázattal imádjuk gondviselésed utjait abban is, hogy, ezt az embert terhes betegséggel látogattad meg s olyan szomorú és keserves állapotba juttattad, amiben magán láthatja, mi is láthatjuk példáján, hogy milyen hiábavaló az ifjuság minden ereje és kedvessége.

 Zsolt.27

1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek
ereje az ÚR, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy
marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is
rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában
lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és
gyönyörködhessem templomában.

 1Kor 2,6-16.

6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e
világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten
titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az
Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ
fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a
dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg
van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg
sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.

ELENGEDNI

Gyilkos nyíl a nyelvük, szájuk álnok módon beszél, békésen beszélnek
egymással, de magukban cselt szõnek. (Jer 9,7)

Ahogy a nõvérpulthoz közeledtem, elkaptam kollégáim beszélgetésének
utolsó pár szavát. Rólam sutyorogtak! És amit mondtak, az nem volt túl
hízelgõ, sõt mi több, nem volt igaz! Nagyon rosszul esett. Ahogy
megláttak, zavarba jöttek és elhallgattak. A mûszak végéig vagy
kerültek, vagy túl mézes-mázosan viselkedtek. Nehéz szívvel jártam
aznap.