Azzal tegyétek teljessé az én örömömet, hogy egyetértõk legyetek és ugyanazt a szeretetet tanúsítsátok, egy érzésben és ugyanabban a gondolkodásban.
(Fil 2, 2)

Természetes, hogyha a hívõ keresztyének magánosan, egymástól elszigetelõdve élnek, nem kerülnek szorosabb kapcsolatba egymással, akkor nem keletkezik egyenetlenség vagy széthúzás köztük. Hiányzik az érintkezési felület, tehát nincsenek súrlódások sem. De ha együtt élünk, könnyen összekülönbözünk. Vétkezhetünk a szeretet ellen, elidegenedések, sõt gyûlölködések állhatnak elõ. Ez nem is csoda, hiszen természete szerint mindegyikünk makacs, a maga feje szerint jár. Ahányféle ember, annyiféle elgondolás. Ki-ki a maga jogaihoz ragaszkodik és nem akar engedni, nehogy mások elnyomják és sarokba szorítsák. Mindegyik azt igényli, hogy õt mások figyelembe vegyék, illõ tiszteletben tartsák, hálásak legyenek neki. És ha ennek valaki nem tesz eleget, keserûség és kedvetlenség tölt be minket. Természetünk szerint mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat túlértékeljük és sokra tartsuk. Ebbõl érzékenykedés, ingerültség és viszály keletkezik. Hát még mennyi keserûség származik a nyereségvágyból és haszonlesésbõl!

Ha ki-ki csak magára gondol és magának gyûjt, akkor kitör az ellenségeskedés, mindenki harca mindenki ellen. Ezt látjuk az életben. Ha a külsõ háborúk véget érnek is, a belsõ harcok a népek életében csak tovább folytatódnak. Isten kegyelmének legnagyobb csodája, ha a különbözõ természetû emberek valóban egységre jutnak. Az apostol örül, ha a hívõk egyetértésben vannak és fájdalom tölti el, ha nem segítik és hordozzák egymást szeretetben. A mi Urunknak, Krisztusnak is öröme telik abban, ha tagjai szeretetben és egyetértésben vannak együtt. Földi élete utolsó estéjén bensõségesen könyörgött az Atyához, hogy mindannyian egyek legyenek. Viszály és gyûlölködés által saját magunknak is ártunk, kölcsönösen is megkárosítjuk egymást, megszomorítjuk a Szentlelket és Jézus Krisztust. Isten népe szétszakadottságának és egymással való szembenállásának fõ oka az Úrtól való eltávolodás. És mint ahogyan egy körben két pont annál közelebb van egymáshoz, minél közelebb van a kör középpontjához, így van ez Isten népe közösségében is. Minél közelebb állnak a Megváltóhoz, minél hasonlóbbak õhozzá, annál jobban szeretik egymást.