2010. július 2. péntek

Mt 20,1-16.

Jézus példázata: 1 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán
reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Miután
megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.
3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon
tétlenül, 4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami
jogos, megadom nektek. 5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra
körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 6 Amikor pedig
késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott
álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap
tétlenül? 7 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg
bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! 8 Miután
pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd
elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.
9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak
egy-egy dénárt. 10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy
többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy
órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap
terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. 13 Ő pedig így felelt
egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban
egyeztél-e meg velem? 14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az
utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Hát nem szabad-e nekem
azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz,
mert én jó vagyok? 16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók."

                         A JÓSÁGOS ISTEN

A gazda így szólt: "Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?"
(Mt 20,15)

Gyermekkorom óta hívő keresztyénként kész vagyok minden igyekezettel
halálomig szolgálni Istennek. Ezért leginkább azokkal a példázatbeli
szőlőmunkásokkal tudok azonosulni, akiket a nap kezdetén fogadtak fel.
Ők azok, akik korán kezdték a munkát, és mindent megtettek a befejezés
érdekében. Keményen dolgoztak, szorgalmasan és felelősségteljesen, és
egész napi munkájuk után megérdemelték bérüket. Megértem
felháborodásukat, amikor azt látják, hogy aki csak a nap végén látott
munkához, ugyanazt a fizetséget kapta, mint ők. Az ő helyükben én is
irigykednék, ha a gazda ilyen jólelkű lenne.
Az, hogy épp ezekkel a munkásokkal könnyű azonosulnunk, valójában a
példázat fő mondanivalójára mutat rá. Semmit sem tehetünk, amivel
kiérdemelhetnénk az örökélet mennyországban való eltöltésének jogát.
Nem számít, hogy egész életünkben Istennel jártunk-e, vagy csak utolsó
napjainkon. A mennybe csak Jézus Krisztus által a keresztfán
megszerzett üdvösség ajándékának elfogadásával juthatunk. Istenünk
igazságos, nem a megtérésünk ideje számít.

Imádság: Mindenség Istene, magasztalunk téged végtelen és jóságos
szeretetedért.

 Ámen.