18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. 28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.

Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8,26)

Idős édesanyám súlyos feledékenységben szenved. Egyre kiszolgáltatottabb, zavarodott, és nem képes önállóan ellátni magát. A család tagjai, akik vigyázunk rá, vele együtt szenvedünk, amint próbálunk neki segíteni, hogy otthonában maradhasson. Egy ilyen családtag gondozásakor nemcsak annak terhe nehéz, hanem a családnak kemény döntéseket kell meghoznia.
Ezen időszakokban nehéz szavakat találni, hogy imában ki tudjuk fejezni, mit érzünk. Szenvedésünk leküzdhetetlennek és megsemmisítőnek tűnik. Amikor imádkozunk, olyan, mintha imádságunk meghallgatás nélkül csak a plafonig jutna. Egyetlen helyre tudjuk letenni helyzetünket, Isten kezébe, és Pál szavaiban nyugalmat találni, hogy a Szentlélek közbenjár érdekünkben "kimondhatatlan fohászkodásokkal".
A Szentlélek ismeri kétségbeesettségünket, és szól az érdekünkben, olyan módon, ahogyan mi nem tudunk, "kimondhatatlan fohászkodásokkal". Békességet találhatunk abban, hogy Isten tud a szenvedéseinkről, ha nem is tudjuk azt megfogalmazni.

Imádság: Istenünk, amikor nem tudjuk, hogyan imádkozzunk, segíts nekünk elhinni, hogy a Szentlélek közbenjár értünk, és eléd viszi szükségeinket. Ámen.

A szavak cserbenhagyhatnak bennünket, a Szentlélek soha.
Anne Rasmussen (Somerset, Anglia)

IMÁDKOZZUNK A NEHÉZ DÖNTÉSEK ELŐTT ÁLLÓ CSALÁDOKÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu