Mt 6,25-34.

25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek,
és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az
élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi
madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei
Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27
Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy
arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a
mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29
de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy,
mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező füvét, amely ma
van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal
inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok tehát, és ne
mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk
magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig
tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek először az ő
országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34
Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért:
elég minden napnak a maga baja."

                           A MA GONDJAI

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.
(Mt 6,34)

A hátsó udvaromon van néhány madáretető, amit igyekszem mindig
feltölteni magvakkal. Néha azonban, amikor egy utazásról térek haza,
vagy elfogy a madáreledelem, észreveszem, hogy egyetlen madár sem jön
az etetőkhöz. Aggódom, és bűntudatot érzek, hogy hagytam az etetőket
kiürülni. Ha feltöltöm újra, már jönnek is vissza a madarak. Azon
gondolkodom, vajon ki gondoskodik róluk, amikor én nem tudok.
Ha meg a fiam cserkész csapata ételkonzerveket gyűjt, azon
aggodalmaskodom, hogy hiába is adunk akármennyit, soha nem lesz elég.
Ha arra gondolok, hány ember éhezik, és hány embernek lenne szüksége
arra, hogy hallja Isten igéjét, a kihívás teljesíthetetlennek tűnik.
Mindig többre lesz szükség, mint amit mi egyedül tenni tudunk. Mi hát a
megoldás?
Jézus azt mondja nekünk, hogy higgyünk Istenben. Az, hogy törődünk
másokkal, cselekvésre szólít, de nem jelenti azt, hogy aggódnunk is
kell. Csak tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a rendelkezésünkre álló
eszközzel, és a többit bízzuk Istenre. (1Kor 3,6-8)

Imádság: Istenünk, emlékeztess minket, hogy a szükségben lévőkkel
osszuk meg, amit adtál nekünk, és utána nyugodtan várjuk, hogy a te
akaratod végbemenjen.

Ámen.