(Mt 13;1-23, Mk 4;1-25, Lk 8;5-15)

"Lám, az Én anyám és az Én testvéreim" (Mk 3;34) - mondja az Úr Jézus a körülötte ülő és Őt hallgató embereknek.
Kik is ezek az anyák és testvérek?
Mindazok, akik megteszik az Isten akaratát. (Mk 3;35)
Az Isten akarata pedig nem más, mint: szeretni az Istent, és szeretni az embert. Vagyis Isten Igéjét hallgatni és cselekedni.

Ezekkel a gondolatokkal vezeti be az Úr Jézus a Magvetőről szóló példabeszédét.
Ebben a példázatban bemutatja az Úr Jézus, hogy hol is tartanak ebben az Istent megismerésben - megszeretésben a Földre leszületett lelkek.
Az Isten Igéjét befogadni nem egyformán képesek a Földön élő lelkek.

Kiment a Magvető, leszületett hozzánk az Isten. Elhozta és hirdette számunkra az Atya tanítását, és ez az Ige (a mag) a különböző lelkületű emberekben más-másképpen vert vagy nem vert gyökeret. Hagyott vagy nem hagyott maradandó értékeket a lélek talajában.

Az útszéli talajba hulló mag (az Ige) sajnos nem tud gyökeret ereszteni, mert a sátán rögtön gondoskodik arról (belülről), hogy az övéi még véletlenül se érthessék meg az Ige mondanivalóját. Kikapja a szívükbe hulló magot, és terméketlen marad a föld. Elhiteti velük, hogy nem igaz az, amit az Isten mond. Így süket fülekre talál az Ige, nem értik azt, amit hallanak. Ha nem tud gyökeret verni az Ige, elfojtódik az ördög által.

A köves talajba hulló magot (az Igét) hallgatják, örülnek annak, amit hallanak, csak ne kellene vele felelősséget is vállalni. Az Ige nem tud hitté válni bennük. Ezek a lelkek még nem képesek tanítvánnyá válni. A sátán a körülmények által (kívülről) támad. Ha az Ige miatt támadás, szorongatás vagy üldözés éri őket, bizony nagyon könnyen feladják. Nem tudnak Istenért állhatatosak maradni, nem tudnak végig kitartani.

A tövisek közé hulló mag (az Ige) sem tud gyökeret ereszteni, mert a világnak élés, a szemek kívánsága, a test kívánsága, az élet kevélysége, az ezek után való futkosás nem kedvez az Igében való elmélyülésnek. Az Istenre való hagyatkozás, az isteni gondviselésben való hit csak üres szavakként csengenek a lélek számára. Ezek sem akarják az Istent ismerni és szeretni. Az ember önzéséből fakadó lelkület képes elfojtani az értelmes szeretetet, az Igét.

Ha jó földbe hull a mag (az Ige), gyökeret tud verni. Örömmel befogadják az Isten szavát, hallgatnak rá, és Isten szerint élik az életüket. Ezzel a lelkülettel lehet igazán tanítvánnyá válni, az Istent befogadni, gazdagodni Benne. Megismerni, megszeretni. Mert akit szeretek, azt egyre jobban meg akarom ismerni.

A tanulás által felismerésekre jutok. Egyik felismerés hozza magával a másikat. Folyamatos tanulás - felismerések sorozata -- fejlődés Istenben - szeretés.
Egyre jobb földdé alakul a lélek, ahogy gazdagodik Istenben.
Ez a lelkület a Jézusra való nyitottságot hozta le magával.
Nyitottság a JÓ felé. Be is érik a termés!

Ki milyen felfogású, értelmi képességű, mennyire használja, fejleszti adott képességét, úgy alakul a terméshozam. Harmincszoros, hatvanszoros vagy százszoros! Így növekszik benne Isten Királysága.
Az értelmem használatával bizony égő lámpássá, jó föld lelkületűvé válhatok, mert a hittől átjárt józan ész használatával egyre többet tudhatok meg az Isten titkaiból. Egyre többet értek meg, egyre több tudás kerül napfényre bennem.
Minél többet merítünk a tanulás által Istenből, az Isten Országából, olyan mértékben jutunk egyre közelebb Istenhez.
Sőt, még ráadást is adnak, mert aki többet fog fel Istenből a Benne gazdagodással, nyilvánvaló, hogy annak ad meg mindent az Isten.
Az Istent nagylelkűségben nem lehet felülmúlni!

A titkok így válnak nyilvánvalóvá sorban egymás után, és napvilágra kerülnek az értelmem megdolgoztatása által.
Aki nem ezt követi, hanem világi ismeretet halmoz, azt elveszik tőle. Isten Országában nincs értéke a világi ismeretnek.

Lejegyezte: Lóky Valéria

Budapest, 2011. 03 31.