Tapasztalhatjuk naponta a családunkban, az iskolában vagy akár a munkahelyünkön, hogy sokszor megítélik vagy mi magunk is megítéljük tetteinket, vagy viselkedésünket. Időnkről, tehetségünkről, szeretetünkről vagy épp gyűlöletünkről el kell számolni az Úr előtt is. "Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, akár jó, akár gonosz legyen az." (Préd. 12:16)

   A Biblia szerint az élet, amit kapunk, mérhetetlen ajándék minden ember számára. Felelősek vagyunk életmódunkért, gondolatainkért, szavainkért és tetteinkért. A Szentírás még attól is óv, hogy ne térjünk haragos szívvel nyugovóra, mert hatása és eredménye rombolja az emberi személyiséget. Aki szeretet helyett gyűlöletet hordoz magában, ahhoz így szól a figyelmeztetés: "Aki felebarátját gyűlöli, mind embergyilkos az, és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete" (I. Jn. 3:15). Minden bűn, amit nem ismerünk be és nem rendezünk el, pusztítja a magunk és mások életét is.
   Lelkiismeretének csendes, de állandó "kopogtatását" mindenki hallhatja, ha a helyes döntést kívánja meghozni. Aki a Bibliát ismeri, közvetlen útmutatást is kaphat az igazságos élethez.
   De vajon ki tudja pontosan megítélni, hogy mi van az emberben? Kit nem téveszt meg a külső? Sokszor másképp cselekszünk, mint gondolkodunk és sokszor helytelenül ítélnek meg bennünket embertársaink, vagy jogtalanul nyerünk dicséretet. Isten "nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik, hanem igazságosan ítél" (Ésa. 11:3-4; Jel. 19:2).
   Az oltárkép középső részén az utolsó ítéletben megjelenő dicsőséges Krisztust láthatjuk. Bíborszínű ruhája (Ésa. 63:1) mennyei királyságát jelzi. A fenti jobb és bal oldali képekben, az angyalok Krisztus szenvedésére utaló tárgyakat hordoznak - figyelmeztetve a megváltás árára. A középsőt közrefogó alsó nagyobb táblákon a feltámadottak két csoportja: a Jézustól elforduló elkárhozók, és az örömmel rátekintő üdvözültek jelennek meg, akik számára az ítélethirdetés boldogság.
   A Krisztus arca mellett megfigyelhető fehér virág a tisztaságára, a kard Isten Igéjére, beszédére utal (Zsid. 4:12; Ésa. 11:4), amivel megítéli a Földet és annak lakosait. A trombitáló angyalok a feltámadás hírnökei (I. Kor. 15:52-57), a lenti, fehér ruhába öltözött pedig arra figyelmeztet, hogy minden gondolatunk, szavunk és tettünk az igazság és a szeretet mérlegére kerül. "Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt." (II.