A tanulmány a Kárpátaljai Református Egyházkerület honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua)!

Kálvin tanításai A SZENTLÉLEKRŐL 

Kálvint a Szentlélek teológusának nevezik, nem ok nélkül. Számára Szentlélek nélkül semmi nem áll meg: Isten neve, Jézus váltságműve, a Biblia üzenete távoli, idegen valóság lenne. Így fogalmazott: „Amit Krisztusról tudhatunk, hiszünk, az a Szentlélek titkos munkája nyomán a miénk”. A Kálvin-év alkalmából Michael Beintker münsteri professzor alapos tanulmányt írt „Kálvin Szentlélek-teológiája” címmel. Marc Vial genfi teológiai tanár „A Szentlélek Kálvinnál” címen írta meg hozzájárulását a témához. Gyakorlati és hasznos anyag olvasható a gyülekezeti használatra készített 6X2 oldal Kálvin életéről és teológiájáról elnevezésű kis füzetben, aminek Georg Rieger a szerzője és Barbara Schenck a szerkesztője. Az alábbiakhoz mindezt tekintetbe vettem.

„Mi az értelme az emberi életnek?” – Értelemadó Szentlélek

Ezt a kérdést Kálvin 1545-ben írt Genfi Kátéjába teszi fel, s a választ így adja meg: „A mi Teremtőnknek, Istenünknek a megismerése”. Ez Kálvin számára nem intellektuális játék, rideg agymunka, mint egyesek még manapság is vélik, hanem mélyreható szívbeli megismerés. Ennek révén nem csak Isten megismeréséhez juthatunk el, hanem önmagunk megismeréséhez is, minden pszichoanalízist megelőzve és beteljesítve. Az igazi philosophia christiana, keresztyén filozófia, bölcselet és bölcsesség kezdete, forrása a Szentlélek által lehetővé tett isten-, és emberismeret. Nagy művének, a Keresztyén Vallás Rendszerének is ez a kiinduló ismeretelméleti alapja. Mondhatnánk úgy is, hogy a „keresztyén filozófiának” is a pneuma, a Szentlélek és a Róla szóló tanítás, a pneumatológia adja meg szerkezeti rendjét és szilárdságát.

A Szentlélek az istenismeret forrása
A keresztyének Istene a szentháromságos Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ez Kálvin számára elemi fontossággal bír. Mert ha Istenről e három személyen kívül beszélünk, „akkor Istennek csak puszta és üres neve röpköd agyunkban az igaz Isten ismerete nélkül” (Institutio, továbbiakban: Inst I. 13,2)

Kálvin szemében nagyon fontos, hogy a hármasságban felmutassa Isten egységét. A Genfi Káté 19. kérdésében-feleletében ezt írja reformátorunk: az Atya Istennek a lénye és lényege „minden dolognak kezdete és őseredete és első oka”. A Fiú Neki örök bölcsessége, a Szentlélek Neki mindeneket átható isteni ereje. Velünk, teremtményekkel a Szentháromság Isten közösségre lép, kapcsolatot kezdeményez és létesít, és ennek keretében kommunikál: „Isten mindazokat, akik az Atya Istennek kegyelme és a Szentléleknek munkássága folytán a Krisztussal közösségbe jutottak, az ő saját és tulajdon birtokává választotta, s hogy mivel mi is ezek között vagyunk, mi is részesei vagyunk ennek a nagy kegyelemnek” (Inst IV.1,3).

Az Atya Isten Teremtőként jelenik meg ebben a kapcsolatban, aki a világot kezdetben teremtette és továbbra fenn is tartja. A Fiú három fontos feladatot, küldetést teljesít: Ő király, pap és próféta. Ennek a hármas funkciónak megfelelően kormányozza Isten az életünket is. Királyként uralkodik Krisztus, és hű segítségünk minden szükségünkben. Papként közvetítő Isten és közöttünk. Prófétaként Ő Isten küldötte és tanító, aki az Atya akaratát közel hozza hozzánk, megérteti velünk. A Szentlélek Isten csodálatos ereje, aki különleges módon tevékenykedik Isten és az emberek között. A Lélekben jön közel hozzánk Isten. Ezt a lehető legrövidebben Kálvin így fogalmazta meg „A Szentlélek az a kötél/kötelék, amellyel Krisztus hathatósan magához köt” (Inst III. 1,1)

A Szentlélek az igazság forrása

Kálvin teológiájában a Szentlélekről szóló tan, a pneumatológia „egészen központi és jellegzetes téma” (M. Beintker). Kálvin komolyan veszi az ószövetségi bizonyságtételt és mélyen átgondolja a Léleknek átfogó, átható munkálkodását, működését a teremtés keretei között (1Móz 1,1; Zsolt 104,29kk). Isten Lelkével mindeneket „betölt, mozgat és megerősít”.

Minden igazság Isten Lelkétől származik, még a matematikában, az orvostudományban, a jogban vagy éppen a művészetben is, még ha ezt olyan emberek mondják ki, akik nem vallják Uruknak Jézust. „Valahányszor tehát világi írók akadnak kezünkbe, az igazságnak bennük tündöklő csodálatos fénye arra figyelmeztessen minket, hogy az emberi értelem, bár eredeti tiszta állapotából kiesett s megromlott, mindazonáltal Isten kiváló ajándékaival van felruházva és ékesítve jelenleg is. Ha elgondoljuk, hogy az igazság egyedüli forrása Isten Lelke, magát az igazságot nem fogjuk visszautasítani, sem megvetni, akárhol tündököljék is felénk, ha nem akarunk lázadók lenni Isten Lelke ellen” (Inst II. 2,15.). Nagyon fontos azt is látni, hogy azoknak a dolgoknak a megismerését, melyek az emberi életben a legfontosabbak, szintén a Szentlélek teszi lehetővé, sőt még a hitetlenekben is Ő munkálja a jót. „Azoknak a dolgoknak a megismerését, melyek az emberi életben legfontosabbak, a Szentlélek közli velünk… S nincs miért kérkednie akárkinek, hogy a Szentlélekkel micsoda dolguk van a hitetleneknek, akik Istentől teljesen elszakadtak. Mert mikor az mondatik, hogy Isten Lelke egyedül a hívőkben lakozik, ezt a megszentelő Lélekről kell értenünk, mely által Isten templomává szenteltetünk. Ezért azonban Isten nem kevésbé betölt, mozgat és táplál mindeneket ugyanazon Lélek erejével, s teszi ezt minden egyes emberrel azon sajátsága szerint, melyet belé a teremtés törvényénél fogva adott. Mivel Isten azt akarta, hogy minket a hitetlenek munkája és szolgálata támogasson a természettudományokban, a dialektikában, a számtanban, s más ilyenekben, e munkát és szolgálatot igénybe kell vennünk, nehogy ha Istennek bennük önként felajánlott ajándékait figyelmen kívül hagyjuk, tunyaságunknak méltó büntetését vegyük…Ha pedig némelyek kitűnnek éles elméjükkel, mások ítélőképesség dolgában múlnak felül egyebeket, ismét másoknak egy vagy más mesterség megtanulására van inkább tehetségük, az ajándékoknak e különféleségével Isten az Ő kegyelmét mutatja fel előttünk, hogy senki önmagától eredőnek ne tartsa azt, ami tisztán Isten bőkezűségéből származik!” (Inst II. 2,16; 17.)

Isten Lelke hitet ébreszt bennünk
Lélek nélkül nincs hit: „Isten Igéje ugyan mindazok előtt, kiknek hirdettetik, olyan, mint a ragyogó Nap, a vakok között azonban semmi gyümölcsöt sem hoz. Mi pedig e tekintetben a természettől fogva vakok vagyunk mindannyian, ezért nem tud elménkbe hatolni, hacsak a Lélek, a benső tanító, utat nem csinál neki megvilágosításával” (Inst III. 2,34) Tehát röviden azt is mondhatjuk: „A hit nem ered máshonnan, mint a Szentlélektől” (Inst III. 1,4).

Isten akcióban a Lélek által
Kálvin számára a Szentlélek az is jelenti, hogy Isten akcióba lép, hatást fejt ki, a legszorosabb, legintenzívebb közelségbe jön hozzánk, ugyanakkor legalább ennyire rejtett vitalitás, életteliség marad.

Kálvin biblikus szemlélete szerint a sákramentumok, tehát a keresztség és az úri szent vacsora erőtlen marad, ha a Szentlélek belső tanítómesterként (doctor internus) nincs jelen az életünkben. Annak hangsúlyozásával, hogy a Szentlélek az úrvacsorában van jelen, Kálvin közelebb áll Lutherhez, mint Zwinglihez. A belső tanítómester, a Szentlélek jelenléte azt idézi elő, hogy „egyedül ennek ereje hatja át szívünket, indítja meg érzéseinket, s nyitja meg lelkünket a sákramentumok előtt. Ha ez (ti. a Szentlélek) hiányzik, a sákramentumok semmivel sem nyújtanak többet lelkünknek, mintha akár a napfény tündöklik a vak szemei előtt, akár a süket fülekbe hang csendül. Ennélfogva a Szentlélek és a sákramentumok között azt a megkülönböztetést teszem, hogy a ható erő a Léleknél van, a sákramentumok pedig csak szolgálatot teljesítenek” (Inst IV. 14,9)

Ha a hívők a kenyeret és a bort a szereztetési Ige szerint fogadják, akkor Isten rejtett és csodálatos ereje révén részeseivé válnak Jézus Krisztus teste és vére igazi valóságnak. Ebben a titokzatos közösségben a Szentlélek az összekötő kötelék Krisztus és a hívő emberek között. Kálvin Genfi Kátéja erről így szól: „Az úrvacsorában két dolog egymás mellett van, nevezetesen a kenyér és a bor, amit szemeinkkel láthatunk, kezünkkel tapinthatunk és ízlelésünkkel érzékelhetünk, s így lelkünk Krisztussal mintegy belső eledellel táplálkozhat”. Ez egyúttal biztosít is minket jövőbeli testi feltámadásunkról.

A Lélek által bennünk ébresztett hitet újra és újra táplálni kell. Ezért vannak a sákramentumok. Az úrvacsora a hit tápláléka. A látható jegyekben Isten alkalmazkodik (akkomodáció) behatárolt felfogóképességünkhöz. Így a sákramentumokat úgy is tekinthetjük, mint Isten teljességre törekvő pedagógiájának a részét.

Marc Vial arra mutatott rá, hogy Kálvin Institutiojának a fele a Szentlélek munkájáról szól, a III-IV. könyv pedig kiváltképpen. Ezért jogos, hogy Kálvin teológiájának Szentlélek-dimenziójáról soha ne feledkezzünk meg. Erre több kiváló munka is emlékeztetett és emlékeztet. Az evangélikus Werner Krusche nagyszerű könyvet írt „A Szentlélek működése Kálvin szerint” címmel, ami 1957 óta alapműnek számít. A holland S. van der Loinde a barthi Szentlélek-tant tette kritikus vizsgálat tárgyává, mégpedig a kálvini tanítás mérlegén (~: De Leere van den Heiligen Geest bij Calvijn, 1944. Wageningen). Apeldornban védte meg Arie Baars disszertációját Kálvin szentháromság-tanáról, ami behatóan foglalkozik a Szentlélekkel (~: Om Gods verhevenheid en Zijn nabijkeid. De Drie-eenheid bij Calvijn, 2004.Campen). 2007-ben a koreai református Myung-Sun Moon a Szentlélek munkájáról írt doktori értekezést, melyben a Szentléleknek a Krisztus-közösségre gyakorolt hatását kutatta, s ennek vizsgálata során összehasonlította Kálvin első és utolsó Institutiojának a tanításait (~: Das Wirken des Heiligen Geistes zur Stiftung der Gemeinschaft mit Jesus Christus. Eine Untersuchung zu Johannes Calvins Pneumatologie nach der Institutio von 1536 und der Institutio von 1559. 2009. Heidelberg).

Elmélyítő kérdések: 1) Hogyan nevezik Kálvint? S miért? 2) Melyik az a része az Institutionak, ahol kiváltképpen sokat olvashatunk a Lélekről? 3) Minek a forrása a Szentlélek, s miben láthatjuk ezt? 4) A hitetlenek is állhatnak a Szentlélek szolgálatában? Hogyan? 5) Milyen mesternek nevezi reformátorunk a Szentlelket? 6) Mi az úrvacsora Kálvin szerint? 7) Hogyan szól reformátorunk legrövidebb meghatározása a Szentlélekről? 8) Hogyan szemlélte Kálvin a természettudományokat?

Dr. Békefy Lajos (szerk.)