Zsolt 104,1-24.

1 Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és
méltóságba öltöztél,
2 világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként
feszítette ki az eget,
3 palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek
szárnyán jár.
4 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.
5 Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.
6 Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is
állt a víz.
7 Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet
készítettél nekik.
9 Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a
földet.
10 Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek
között.
11 Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják
szomjukat.
12 Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
13 Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól
tartod a földet.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek,
hogy kenyeret termeljen a földből,
15 és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát
az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
16 Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
17 ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.
18 A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak
búvóhelyet.
19 Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely
ismeri pályáját.
20 Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő
mindenféle vadja,
21 az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket.
22 Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.
23 Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad,
tele van a föld teremtményeiddel.

                         A SZÉPSÉG ÁLDÁSA

Az Úré a föld és ami betölti. (Zsolt 24,1)

Dél-Afrika gyönyörű városában, Fokvárosban élek. Miután gyermekeimet
elviszem az iskolába, hazafelé menet gyakran betérek a Tábla-hegy
lankáin lévő botanikus kertbe. Eltöltök itt Istennel egy félórát,
mielőtt a napomat elkezdem.
Séta közben felüdít a friss levegő, arcomon a napfény, érzem testem
ritmusát, ahogy lépkedek. Elmerülök az érzékszervek ünnepébe: a vízen
csillogó napfénybe, ahogy a vörös színű napmadár átsuhan az ösvény
fölött, a növények gazdag illatárjába, és a levegőt megtöltő
madárdalba. Az ég felé pedig ott tornyosul a Tábla-hegy fehér felhőkbe
burkolózva.
Majdnem minden nap sétálok. Ha esik, élvezem a vízcseppeket, tudva,
hogy száraz éghajlatunkon a víz maga az élet. Mindig felfrissülve térek
haza. Testem energiával telik meg a sétától, lelkem felemelkedik,
reménységem új erőre kap, és szívem örvendezik ennyi gyönyörűség
láttán, amivel Isten halmozott el bennünket. Hálás vagyok azoknak, akik
azon fáradoznak, hogy ez a hely ilyen szép maradjon, és ahogyan Isten
táplálja lelkem e kép láttán. Hálás vagyok ezért, és minden másért,
ahogy Isten szól hozzám.

Imádság: Istenünk, köszönjük szép otthonunkat, a Földet. Segíts, hogy
megbecsüljük és vigyázzunk rá. Add, hogy megőrizzük szépségét, okosan
bánjunk tartalékaival, és időt szánjunk arra, hogy élvezhessük javait.

Isten teremtett világának megbecsülése is istentisztelet.

Ámen.