11 Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." 17 "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."

Évekkel ezelőtt, gyermekkoromban egy almafa alatti búvóhelyen feküdtem, és arra a következtetésre jutottam, hogy az élet, egy 7 éves számára túl nehéz. A szökésben láttam a megoldást. Puha fűben élni, meleg napsütésben almát enni, csábító volt. Amikor elmondtam édesanyámnak, ő azt tanácsolta, hogy vigyek magammal tiszta fehérneműt, ezzel leplezve rémületét.
Tervemet azonnal megvalósítottam, és almát majszolva sütkéreztem szabadságomban. Jó sok almával később, amikor az esti hideg a búvóhelyemre is beférkőzött, a néhány sarokra lévő meleg otthon gondolata megzavarta addigi nyugalmamat.
Hazavánszorogtam. Belépve a kivilágított házba a család éppen vacsorához készülődött. Édesanyám nem lepődött meg, nekem is megterített. Várt rám. Habár én megpróbáltam elszökni nevelése és gondoskodása elől, törődése mégsem hagyott el. Mivel gyermeke voltam, meleg házban élhettem, szeretet és biztonság vett körül, és nem kellett a hideg gazban almákon élve a sötét éjszakában egyedül lennem.
Sohasem szökhetünk meg Isten elől, aki ígérete szerint nem hagy el bennünket. Amikor visszatérünk hozzá, mindig örömmel üdvözöl minket, mint a tékozló fiút.

Imádság: Köszönjük Urunk, hogy mindig mellettünk vagy, hogy ne kelljen egyedül szembe néznünk az élettel. Ámen.

IMÁDKOZZUNK A SZÖKNI AKARÓ GYEREKEKÉRT ÉS SZÜLEIKÉRT!