2009. január 12. hétfő

2Kor 9,6-12.

6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet,
bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében,
ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti
az Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét
kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel
rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg
van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."
10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és
megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."
11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely
hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az
ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat
hálaadásra is indít az Isten iránt.

                           A TÖBBLETBŐL

Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok,
hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és
bőségben éljetek minden jó cselekedetre. (2Kor 9,8)

Nemrég halt meg feleségem 102 esztendős nagybátyja. Temetésén a család
és a barátok megemlékeztek egyszerű, mégis boldog életéről. Mindig volt
tető a feje fölött, ruhája, enni és innivalója. Ez volt minden, amit
Ernie bácsikánk akart. Példája elgondolkodtatott. Milyen sokszor nem
látjuk: sokkal többel rendelkezünk, mint amire szükségünk van.
Jézus mondta, ne gyűjtsünk földi kincseket, mert a szívünk is ott lesz
(Mt 6,19-21). János apostol azt írta, ha nem osztjuk meg, amink van,
akkor Isten szeretete nincs meg bennünk (1Jn 3,17-19). Ernie bácsi nem
osztott meg sok földi javat, mert neki sem volt sok. De mindig
megosztotta másokkal az idejét, meghallgatva bajaikat, és segített,
ahogy csak tudott.
Sokan töltjük az időnket szórakozással, feltöltődést vagy pihenést
keresve. Nem vagyunk hajlandóak időt szakítani a magányosokra,
betegekre, bebörtönzöttekre. Jézus nem azt kérte, hogy azt osszuk meg
másokkal, amire magunknak is szükségünk van, pusztán a fölösleget,
amely a birtokunkban levő és a nélkülözhetetlen között van. Jézus azt
tanította, ha szeretjük felebarátunkat, akkor szeretjük Istent.

Imádság: Istenünk, annyival többünk van a szükségesnél! Segíts, hogy
megosszuk másokkal. Ámen.