Jn 1,6-8.19-28; 1Thessz 5,16-24.

6 Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7 Ő
tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy
mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, de a világosságról
kellett bizonyságot tennie.
19 Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat
küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: "Ki vagy te?" 20
Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: "Én nem a Krisztus
vagyok." 21 Erre megkérdezték tőle: "Hát akkor? Illés vagy te?" De
kijelentette: "Nem az vagyok." - "A próféta vagy te?" Így válaszolt:
"Nem." 22 Ezt mondták tehát: "Ki vagy? - hogy választ adhassunk
megbízóinknak: mit mondasz magadról?" 23 Erre ő így felelt: "Én kiáltó
hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan
Ézsaiás próféta megmondta." 24 A küldöttek között voltak farizeusok is,
25 és ezek tovább kérdezték őt: "Miért keresztelsz tehát, ha nem te
vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?" 26 János így
válaszolt nekik: "Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti
nem ismertek, 27 aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem
vagyok méltó." 28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
keresztelt.
16 Mindenkor örüljetek, 17 szüntelenül imádkozzatok, 18 mindenért hálát
adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.
19 A Lelket ne oltsátok ki, 20 a prófétálást ne vessétek meg, 21 de
mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, 22 a gonosz minden
fajtájától tartózkodjatok.
23 Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és
őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben,
feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Hű az, akit
elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi az

                        ADVENTI REMÉNYSÉG

Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot
hirdessek a szegényeknek. (Lk 4,18)

Az adventi időszak az alapja a karácsony ünnepének. Lukács
evangéliumában olvashatjuk (Lk 4,16-21), hogy Jézus kijelentette
magáról, hogy ő Isten felkentje, aki azért született, hogy Isten
helyreállítsa a kapcsolatát az emberekkel (Ézsaiás 61,1-4). Ez az
egyetlen reménységünk, ez az, amit annyira várunk, mikor Krisztus
születésére tekintünk, miközben egy várakozással teli időszakba lépünk.
A Szentírás vezet minket abban, hogy hogyan fogadjuk Istennek a
megszületésben adott ajándékát. Az 1Thessz 5,16-24-ben Pál apostol
elmondja a hívő közösségnek, hogyan kell élniük: hogy mindenkor
örüljenek, szüntelenül imádkozzanak, és mindenért hálát adjanak. Ez
számunkra is hasznos tanács az advent időszakában.
Egy szent történelem részeseivé váltunk, és Isten azt várja tőlünk,
hogy ennek megfelelően éljünk, az ő szándékaihoz hűen. Adventkor megvan
a lehetőségünk, hogy Krisztust újra befogadjuk az életünkbe, aki
megerősíti és helyreállítja hitünket az ősi igazsággal és a jövő
reménységével.

Imádság: Istenünk, tégy minket késszé arra, hogy Krisztus születésében
a te elhatározásod reménységét magunkévá tegyük.

 Ámen.