1Móz 7.

1 Akkor ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába,
mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. 2 Minden tiszta
állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az
állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. 3 Az
égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk
az egész földön. 4 Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel
tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt,
amelyet alkottam. 5 Nóé meg is tett mindent úgy, ahogyan az ÚR
megparancsolta neki. 6 Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a
földön. 7 Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel
a bárkába az özönvíz elől. 8 A tiszta állatok közül, de a nem tiszta
állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül 9
kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan
megparancsolta Isten Nóénak. 10 A hetedik napon özönvíz lett a földön.
11 Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén,
fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az
ég csatornái. 12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. 13
Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé
felesége és fiainak három felesége a bárkába, 14 és velük együtt
mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely
csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és
szárnyasok. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle
élőlényből. 16 Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan
Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé után az ajtót. 17 Amikor már
negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz,
hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz egyre
áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19 A
víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb
hegyeket is az ég alatt. 20 Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután,
hogy elborította a hegyeket. 21 Elpusztult minden test, amely a földön
mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden
ember. 22 Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a
szárazföldön élt. 23 Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén
volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt
a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. 24
A víz százötven napig áradt a földön.

                      KI ZÁRTA BE AZ AJTÓT?

Hím és nőstény ment be minden élőből Noéval a bárkába, ahogyan Isten
parancsolta. Az Úr pedig bezárta Noé után az ajtót. (1Móz 7,15-16)

Ki zárta be a bárka ajtaját, mielőtt ömleni kezdett az eső? Katie
lányom felfigyelt rá, hogy Isten zárta be az ajtót. Megjegyzése
megvilágította számomra ezt az Igét. Arra is emlékeztetett, hogy az
esti, elalvás előtti rituáléban én is hasonlóképpen cselekszem:
lemegyek a földszintre, és ellenőrzöm, bezártam-e az ajtókat, és
lekapcsoltam-e a lámpákat. Mikor Katie lefekszik, biztonságban érzi
magát, mert tudja, hogy az apukája körülnéz, megbizonyosodik arról,
hogy zárva vannak az ajtók. "Isten azt akarta, hogy Noé biztonságban
érezze magát a szörnyű vihar előtt, ezért ellenőrizte, és bezárta az
ajtót" - jegyezte meg.
Már sokszor hallottam Noé történetét, de eddig sosem gondolkodtam el
ezen a kis igeversen. Isten azt akarta, hogy Noé biztonságban érezze
magát? Katie így gondolja.
Egy biztos: Isten szeretetből zárta be az ajtót Noé mögött. Ha
életünket vihar fenyegeti, Isten ugyanígy szeret minket, és ugyanilyen
gyengéden gondoskodik rólunk is.

Imádság: Istenünk, emlékeztess minket arra, hogy szereteted
folyamatosan figyel bennünket és vigyáz ránk.

 Ámen.