Jn 13,1-17.

1 A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. 2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" 7 Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." 8 Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." 9 Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" 10 Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." 11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? 13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek."

Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. (Jn 13,14-15)

Egy más háttérből érkező barátom nem engedte, hogy segítsek a cipőjét a bőröndjébe pakolni, mivel az ő kultúrájuk szerint ez a cselekedet lealacsonyító. Az én kultúrámban a lábak vagy a lábbelik megérintése nem megalázó. A pedikűrösök és a cipészek nálunk nem számítanak lenézettnek. Azonban a világ bizonyos tájain ezeket és hasonló szakmákat végző embereket alacsonyabb társadalmi osztályokba sorolják. Ennek fényében még nyilvánvalóbbá válik Krisztus alázata, mikor megmosta a tanítványok lábait, ugyanakkor Péter meglepett felháborodását is magyarázza, aki meg akarta ezt akadályozni.
Még a mai világban is vannak szolgálatok, melyek hasonló bélyeget hordoznak, mint amilyet a lábmosás a barátom kultúrájában. Sok olyan ember, helyszín és helyzet van, amit a "jó" keresztyének elkerülnek. Talán éppen a jó hírünket féltjük, és a kialakított státuszunkért aggódunk. Az is lehet, hogy a magunkról alkotott kép mondatja velünk, hogy nem vagyunk alkalmasak ilyen alázatot igénylő feladat végzésére. Ha hasonlítani szeretnénk Jézushoz, meg kell feledkeznünk magunkról.
Nem intézhetjük el Jézus példaadását azzal, hogy ő mindent megtehetett, így könnyű volt ezt is megtennie. Inkább kövessük, és szeretetből mindenre képesek leszünk.

Imádság: Köszönjük Jézusunk mindenre kiterjedő szeretetedet és alázatos példamutatásodat. Ámen.

Egyetlen szeretettel elvégzett munka sem lealacsonyító.
Kenneth Athon (Indiana, USA)

IMÁDKOZZUNK KRISZTUSI ALÁZATÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu