Neh 2,17-20; 6,9.15-16.

17 Ellenben ezt mondtam nekik (a júdaiaknak): Magatok is látjátok, hogy
milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett, és kapui tűzben égtek el.
Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé
bennünket! 18 Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt
hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így
feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.
19 Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni
szolga és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak
bennünket: Mit akartok csinálni? Talán a király ellen akartok
föllázadni? 20 Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene ad
nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek
azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad
Jeruzsálemben.
9 Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd
elmegy a kedvük a munkától, és nem készül az el. - Azért te (Istenem)
erősíts engem!
15 A várfal Elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el.
16 Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk
élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy
Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát.

                          ÁTGONDOLT CÉL

Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám... (Neh
2,18)

Egyfolytában ingerült voltam a kezemben érzett makacs fájdalom miatt. A
házimunka, a gyomlálás, de még gyermekeim öltöztetése ellen is a kezem
visítva tiltakozott. Amikor Istennel próbáltam tölteni az időt, azon
kaptam magam, hogy ehelyett a fájdalmon gondolkozom.
Abban az időben Nehémiás könyvét olvastam. Ez az Istent szerető ember
azért küszködött, hogy újjáépítse a falat Isten városa, Jeruzsálem
körül. Százakat gyűjtött maga köré, hogy segítsenek. Az óriási munka
során mindvégig imádkozott, azután pedig Istenre bízta, hogy sikerrel
jár-e. Bámulatos módon, mindössze 52 nap alatt elkészült az új fal.
Mindenki tudta, hogy ez Isten munkája.
Az újjáépítés alatt Izráel ellenségei fenyegették és gúnyolták Isten
népét. Megpróbálták megfélemlíteni a munkásokat. Nehémiást azonban nem
térítették el ezek a kísérletek. Ehelyett imádkozott: "Azért te erősíts
engem!" (Neh 6,9).
Ahogy olvastam Nehémiás imáját, rájöttem, hogy teljesen elvétettem a
célt. A fájdalom elterelte figyelmemet az imádságról, de Nehémiás élete
emlékeztetett, hogy az akadályok ellenére is imádkozni kell. Istenre
bízva magam, azt választottam, hogy az ő erejét keresem az életemben.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy mindig hallod az imánkat. Add nekünk
erődet ma is.

 Ámen.