1 Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. 2 Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. 3 Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, 4 és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. 5 És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. 6 Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését.
7 Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek.
Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.

Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek... úgy az adakozásban is legyetek bőkezűek. (2Kor 8,7)

Újraolvastam a levelet, amely a nagyvonalú ajándékot tartalmazta - elegendő pénzt ahhoz, hogy családunk Japánba utazhasson. Az özvegy, akitől kaptuk, azt mondta, mind az ajándék, mind az összeg Isten ötlete volt, ő csupán engedelmeskedett neki. Micsoda áldás számunkra, s micsoda lecke nekem!
Az özvegy nagylelkűsége megváltoztatta az adakozáshoz, s különösen a pénzügyekhez való hozzáállásomat. Családunk egy keresetből él, s amit korábban "óvatos" viselkedésnek gondoltam, most csupán fukarságnak és hitetlenségnek láttam.
Pál azt mondta, hogy Isten eleget fog adni ahhoz, hogy megengedhessük magunknak a bőkezűséget minden körülmények között. Ez a nagyvonalúság nemcsak a pénzhez, hanem az időnkhöz, energiánkhoz, tehetségünkhöz és vendégszeretetünkhöz való hozzáállásunkat is magába foglalja.
Legfőbb példaadónk Jézus. Ő, amije csak volt, feladta, hogy megossza velünk mindenét. Az adakozásban nem tudjuk felülmúlni Istent, aki a menny végtelen tárházát vezeti, hogy mérhetetlenül többet adjon vissza nekünk, mint amit mi adtunk másoknak. Isten mindezzel arra ösztönöz, hogy bekapcsolódjunk az ajándékozás soha meg nem álló körforgásába.

Imádság: Atyánk, segíts bennünket, hogy jókedvű adakozók legyünk és nagylelkűek minden dologban. Ámen.