I.Sámuel

 7,2-12.

2 Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban volt, sok idő,
mégpedig húsz esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott az ÚR
után. 3 Akkor ezt mondta Sámuel Izráel egész házának: Ha tiszta szívből
akartok megtérni az ÚRhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az
idegen isteneket és Astartékat. Ragaszkodjatok szívből az ÚRhoz,
egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok
kezéből. 4 Akkor eltávolították Izráel fiai a Baalokat és Astartékat,
és egyedül az ÚRnak szolgáltak. 5 Majd ezt mondta Sámuel: Gyűjtsétek
össze egész Izráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek az ÚRhoz. 6
Összegyűltek tehát Micpába, vizet merítettek, és kiöntötték az ÚR
előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk az ÚR ellen!
Sámuel pedig igazságot szolgáltatott Izráel fiainak Micpában. 7 A
filiszteusok azonban meghallották, hogy Izráel fiai összegyűltek
Micpába, azért fölvonultak a filiszteusok városfejedelmei Izráel ellen.
Amikor ezt meghallották Izráel fiai, félelem fogta el őket a
filiszteusok miatt, 8 és ezt mondták Izráel fiai Sámuelnek: Kiálts
értünk szüntelenül Istenünkhöz, az ÚRhoz, hogy szabadítson meg
bennünket a filiszteusok kezéből! 9 Sámuel fogott egy szopós bárányt,
és feláldozta teljes égőáldozatul az ÚRnak. És Sámuel az ÚRhoz kiáltott
Izráelért, az ÚR pedig meghallgatta. 10 Mialatt Sámuel az égőáldozatot
mutatta be, előrenyomultak a filiszteusok, hogy megütközzenek
Izráellel. Az ÚR azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a
filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek
Izráeltől. 11 Ekkor az izráeliek kivonultak Micpából, üldözték a
filiszteusokat, és vágták őket egészen Bétkárig. 12 Sámuel pedig fogott
egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte
Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!

                       AZ ÉN EBEN-HÁÉZEREM

Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és
elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített
bennünket az Úr! (1Sám 7,12)

Az unokám egy régi énekeskönyvet nézegetett. Hangosan kezdte olvasni:
"Itt felállítom az én eben-háézeremet, mert te segítettél engem idáig."
Megállt, és megkérdezte: "Nagymama, mit jelent az, hogy eben-háézer?"
Együtt utánanéztünk, hogy az eben-háézer egyfajta kövekből épített
emlékmű, ami Isten segítségét és vezetését jelképezi.
Beszélgettünk azokról, amik Isten szeretetére emlékeztetnek minket.
Felidéztük a Jákób álmáról szóló történetet, amikor Isten megígérte,
hogy megáldja őt.(1Móz 28,10-22). Reggel Jákób fölkelt, fogta a követ,
ami a párnája volt, fölállította szent oszlopként Istennel való
találkozásának emlékére.
Elolvastuk, hogyan vezette át Józsué Izráel törzseit a Jordánon (Józs
4). Izráel minden törzséből egy-egy férfinak a Jordán közepéből ki
kellett hoznia egy követ, és Józsué felállította a tizenkét emlékkövet
örök emlékeztetőül Isten gondoskodására.
Nekünk is lehetnek "eben-háézereink". Jó néha emlékezni Isten
gyógyításaira, a meghallgatott imádságokra; hogyan ismerhettük meg őt;
és tudni, hogy Isten, aki akkor hatalmával jelen volt, velünk van
minden nap, vezet és segít minket.

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy életünkre visszatekintve, emlékeztetsz
minket szerető gondoskodásod megtapasztalásaira. Köszönjük, hogy
szereteted nem múlik el. Ámen.