2009. március 24. kedd

1Kor 2,6-16.

6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e
világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten
titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az
Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ
fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a
dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg
van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg
sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 10 Nekünk
pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent
megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismerheti meg az
emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely
benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak
Isten Lelke. 12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből
való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.
13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal,
hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek
magyarázva. 14 A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének
dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes:
mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. 15 A lelki ember azonban
mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. 16 Mert ki ismerte meg úgy
az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme
van.

                    AZ ISMERETTŐL A KÖZÖSSÉGIG

Többé nem mondalak titeket szolgáknak... barátaimnak mondalak. (Jn
15,15)

Gyermekkoromban már korán és gyakran ki voltam téve a Biblia hatásának.
Emlékezetembe véstem a bibliai könyvek neveit, megtanultam gyorsan
helyretenni az idézeteket, és sok igeszakaszt kívülről megtanultam. A
30-as éveimben rendszeresen jártam a gyülekezetbe, és tanítottam a
vasárnapi iskolában, hasznosítottam a gyermekkorban szerzett
ismereteket.
Amikorra azonban életem ötödik évtizedébe léptem, a hitem eltűnt. Bár
sok mindent tudtam a keresztyénségről és a Bibliáról, nem volt
személyes kapcsolatom az élő Istennel.
Isten kegyelmes volt hozzám. Egy személyes krízis összetörte az
életemet. Kétségbeesve, a lelkészem és mások szeretetteljes tanácsa
után odaszántam magam a Krisztussal való mélyebb közösségre.
Életem hátralévő részét annak tanulásával fogom tölteni, mit is jelent
engedni, hogy Krisztus legyen az Úr az életemben. A Bibliának most már
nagy értéke van számomra. Egy éhes gyermek módjára tanulmányozom, és
szeretnék többet megtudni Jézusról, akit szeretek és

szolgálok.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, felénk tanúsított türelmedet, miközben
előrehaladunk megismerésed útján. Ámen.