28 Miután ezt mondta Márta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged." 29 Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. 30 De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. 31 A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. 32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." 33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, 34 és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!" 37 Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" 38 Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 39 Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." 40 Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" 41 Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42 Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." 43 Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" 44 És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"
45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.

Mária így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." (Jn 11,32)

"Ha Isten cselekedett volna, nem kellett volna némelyik nehézségünkkel szembenéznünk." Nagy a kísértés, hogy a problémáink miatt Istent okoljuk, aki nem cselekedett elég gyorsan. Amikor Jézus könnyekre fakadt Lázár sírjánál, néhányan azt mondták: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" Hát nem akadályozhatta volna meg Isten, hogy a bajok elérjenek bennünket? Ha Isten szeret minket, miért kell szenvednünk?
Lázár sírjánál Jézus imádkozott, majd a sír felé hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" És Lázár kijött, lábán és kezén körülkötve, arcát kendő takarta el. Új életre kelt, de még meg volt kötözve, míg az emberek Jézus parancsára fel nem oldozták.
Isten folyamatosan és kegyelmesen cselekszik, csak érzéketlenségünk miatt nem vesszük észre. A szemünkön lévő "leplek" eltávolítása odafigyelést igényel, hogy keressük Isten jelenlétét és munkáját az életünkben, akkor is, ha úgy látszik, hogy semmi sem történik.
Kérhetjük, hogy Isten cselekedjen bennünk; de a lelki módon gondolkodó ember meglátja Isten munkáját az evilági és hétköznapi történésekben is. És megtapasztalhatjuk azt az új életet, amelyet Krisztus hoz el számunkra.

Imádság: Istenünk, nyisd meg szemünket jelenléted és irgalmasságod meglátására. Ámen.

Vegyük észre ma Isten jelenlétét minden élethelyzetünkben.
William O. Paulsell (Kentucky, USA)

IMÁDKOZZUNK A KÖZELI HALÁLESETEK MIATT SZOMORKODÓKÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu