A tájékoztató a Bethesda Szenvedélybetegek Mentő Missziójának honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua) /Kárpátaljai Református Egyházkerület-Beregi Egyházmegye-Csongori Egyházközség/!

Bethesda Szenvedélybetegek Mentő Misszió

A kezdet

1997. szeptember 29-én kezdte el működését Csongoron a Szenvedélybetegek Mentő Missziója. A magyarországi Kékkereszt, Iszákosmentő Misszió mintájára indult a Kárpátaljai Református Egyház megbízásából. Azok imádsága talált meghallgattatásra Istennél, akik évek óta hívő szívvel könyörögtek ezért a lehetőségért.

Az első gyógyító alkalmon 15 szabadulni vágyó ember vett részt. Közülük tízen ma is szabadok az alkoholtól. Eddig majdnem 50 alkalmunk volt, ahol körülbelül 1500 ember fordult meg.

Fontos, hogy felekezettől függetlenül jöhetnek ide a szabadulni vágyók, hiszen a szenvedélyek bármely felekezetű embert rabul ejthetnek.
A Misszió munkatársai a csoportos és személyes beszélgetések idején segítenek abban is, hogy a betegeknek ne maradjanak megválaszolatlan kérdéseik, és hogy megtanulják lerakni terheiket Istennél, mert azokat cipelve újra csak az alkohol mámorába a káros szenvedélyekbe menekülnének.

A tapasztalat azt mutatja, hogy könnyebben végbe megy a gyógyulás, ha a beteget házastársa, vagy családtagjai is elkísérik és együtt vesznek részt a gyógyító alkalmakon. Így együtt rendezhetik le a múltat Istennel és egymással, és kezdhetnek újat együtt, Vele.
A gyógyultak nagy része visszajár az alkalmakra 1-2 napot itt tölteni és erősödni, illetve bíztatni a szabadulni vágyókat személyes bizonyságtételekkel, életük történetének és Isten szabadításának elmondásával.

Arról is beszélnek mi a különbség az ital mámora adta öröm és a Szentlélek által való öröm között, hiszen ők már átélték mindkettőt, így lehetnek hiteles bizonyságtevők. Elmondják milyen az, amikor az ember boldog és hálás, szívét békesség tölti be, mert újjászületett ember lett belőle.
Az újjászületett embernek pedig lelki családra van szüksége. Ezért kérjük és bíztatjuk őket arra, hogy hazatérve látogassák a gyülekezeti alkalmakat, csendesnapokat.
A legtöbb szabadulni vágyót maguk a szabadultak hozzák a Misszióba, amikor maguk is visszajönnek bizonyságot tenni.

Az alkoholbetegség:

Az orvostudomány a beteg ember testét gyógyítja. Az iszákos embert alkoholbetegnek nevezik.
Az alkoholbetegség az ember testi-lelki harmóniájának kóros megromlása a mértéktelenség következtében, önként vállat, de drágán megfizetett, bűn okozta betegség. Vagyis az Isten nélküli élet következménye.
Ezért vallják az orvosok, hogy gyógyszeres kezelésekkel nem lehet igazi eredményeket elérni, mert a betegség oka lelki eredetű. Isten az Ő egyszülött Fiát, az Úr Jézust küldte el, hogy a bűnből és a bűn okozta szenvedélyekből megszabadítson. Ő a Szabadító Ő a Gyógyító ebben a misszióban is. Itt nem emberek gyógyítanak, hanem Ő maga.

A Misszió célja

A Szenvedélybetegek Mentő Missziójának célja a szenvedélybetegeket teljes életfordulatra, megtérésre, új életre, az új életben való megmaradásra segíteni, vezetni azáltal, hogy Krisztussal személyes kapcsolatra jussanak, ezt a kapcsolatot megtanulják megtartani, ápolni, ebben növekedni.
A misszió munkaköre nem ér véget csupán a kéthavonta szervezett gyógyító alkalmakkal, hanem kiterjed egész évre és egész Kárpátaljára.
Gyülekezetekben csendesnapokat tartunk, ahol bemutatjuk munkánkat és
Isten igéje mellett a szabadultak bizonyságtételei dicsérik Istent.

Gyógyító alkalmak

Egy-egy gyógyító alkalom 12 napon át tart.

Ezeket a napokat az Isten Igéje mellett töltik a résztvevők.Az Ige tükrében válik nyilvánvalóvá napról-napra, hogy miért, hogyan jutott csődbe egy-egy élet. Nálunk a legfontosabb üzenet, hogy a csődből van kiút, szabadulás. Isten a vele való közösségre, értelmes életre teremtette az embert, mely életet csak Vele lehet értelmesen élni

Alkalmak 2008-ban

A Csongori Szenvedélybetegeket
Mentő Misszió Alkalmai 2008-ban


Január 2- 6………………………...Imahét
Január 7- 18………………………Gyógyító hetek                                                    Január 24- 25…………………….Bibliakör vezetők továbbképzője
Február 4- 8………………………Vegyes hét szabadultaknak
Február 28- 29……………………Bibliakör vezetők továbbképzője
Március 3- 14………………………Gyógyító hetek
Március 27- 28……………………Bibliakör vezetők továbbképzője
Április 24- 25……………………...Bibliakör vezetők továbbképzője
Április 28- május 9………………Gyógyító hetek
Május 18…………………………..Gyülekezeti csendesnap du. 14.óra
Május 29-30………………………Bibliakör vezetők továbbképzője
Szeptember 1- 12…………………Gyógyító hetek
Szeptember 25- 26………………Bibliakör vezetők továbbképzője
Október 7- 9………………………Öreghívők találkozója
Október 23- 24……………………Bibliakör vezetők továbbképzője
November 3- 14……………………Gyógyító hetek
November 27- 28…………………Bibliakör vezetők továbbképzője
December 1- 5…………………….Hitmélyítő hét szabadultaknak


A misszió csendes délutánjai

Február 24………….Nagybereg 14 óra
Március 30…………Nagy Muzsaj 14 óra
Április 27…………..Bulcsú 14 óra
Május 25……….......Bereg Rákos 14 óra
Június 29……………Fekete Patak 14 óra
Július 27……………Nagy Szőlős 14 óra
Augusztus 31………Técső 14 óra

Alkalmak 2009-ben

A Szenvedélybetegeket Mentő Misszió alkalmai 2009-ben

Január 1-4 Imahét
Január 5-15 Gyógyító hetek
Január 29-30 Bibliakör vezetők továbbképzője
Február 9-13 Hitmélyítő hét szabadultaknak
Február 23-27 Evangélizációs hét- Munkács
Február 26-27 Bibliakör vezetők továbbképzője
Március 2-12 Gyógyító hetek
Március 26-27 Bibliakör vezetők továbbképzője
Április 23-24 Bibliakör vezetők továbbképzője
Május 17 du 14 óra megyei csendes nap Csongor
Május 18-28 Gyógyító hetek
Június 4-5 Bibliakör vezetők továbbképzője
Augusztus 31-Szeptember 10 Gyógyító hetek
Szeptember 24-25 Bibliakör vezetők továbbképzője
Október 6-8 Öreghívők találkozója
Október 29-30 Bibliakör vezetők továbbképzője
November 2-12 Gyógyító hetek
November 26-27 Bibliakör vezetők továbbképzője
December 7-11 Hitmélyítő hét szabadultaknak

CSENDESNAPOK

Február 22 Beregszász du 14 óra
Március 29 Palágykomoróc du 14 óra
Április 26 Hetyen du 14 óra
Május 24 Munkács du 14 óra
Június 28 Gát du 14 óra
Július 26 Öreg Akli du 14 óra
Augusztus 30 Nagy Palád de 10 órától

10 éves a Szenvedélybetegeket Mentő Misszió

„És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?” (5Móz 8,2)

Ez az ige szolgált alapjául a szeptember 30-án a csongori református templomban megtartott hálaadó istentiszteletnek, melyet a Szenvedélybetegeket Mentő Misszió megalakulásának tizedik évfordulóján tartottak, s amelyen „visszanézve a megtett útra” emlékeztek alapítók és gyógyultak egyaránt. Nem volt könnyű ez az út, de mint Csákány Ágnes kántor is énekelte: „Göröngyös út visz fel a Golgotára…” Ezt a göröngyös utat sokan kipróbálták, sokan – a tíz év alatt mintegy kétezren – elindultak a golgotai kereszthez, hogy letegyék bűneiket. De többségük feladta, kiszálltak a hajóból, ahogy Pocsai Sándor lelkipásztor, a Misszió vezetője fogalmazott. Viszont sokan sikeresen vették az akadályokat, pedig nem volt könnyű végleg letenni a poharat, a cigarettát vagy éppen azt a gyógyszert, ami nélkül már úgy érezték, nem tudnak élni, nem könnyű elmenni egy játékautomata mellett, ami olykor-olykor sikeresen ontotta, máskor sajnos minden pénzét elnyelte valakinek. De vannak, akiknek Isten segítségével sikerült. S ők ezúttal hálás szívvel mondtak köszönetet az Úrnak, hogy visszakaphatták családjukat, hogy gyógyultan, immáron világosan látva a célt haladhatnak a keskeny úton. S vallják azóta is hittel: az Úr téged, nagy bűnös embert is szeret, hisz egyszülött Fiát adta éretted is, és nála kapsz bűnbocsánatot, csak igaz hittel kérjed…

A hálaadó istentiszteletre érkezőket id. Pocsai Sándor, a misszió vezetője és Taracközi Ferenc beregszászi lelkipásztor köszöntötte. Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese hirdette Istennek igéjét: „…hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), amely munkálkodik is tibennetek, akik hisztek.” (1Tessz 2,13) Az itt meghallott ige életet támasztott bennetek, mert teljes szívetekből kerestétek az Urat, mondta az esperes, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy tudnunk kell lemondani a világi dolgokról, hogy ne legyünk reménytelenek, hogy meggyőződéssel és igaz hittel tudjuk vallani: a Te igédben van reménységem.
Márkus Gábor verőcei (Magyarország) lelkész, a Tiszta Forrás Alapítvány vezetője igehirdetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy mindannyiunknak küldetése, missziója van: az evangéliumot kell hirdetnünk, észre kell vennünk a környezetünkben élő szenvedőket és segíteni kell rajtuk. Az Istenhez való jogához kell elsegítenünk a nyomorultat, a szenvedőt.
Pocsai Sándor, a Misszió vezetője beszámolt az elmúlt tíz esztendő próbálkozásairól, eredményeiről.

10 év, 49 gyógyító hét, 2000 résztvevő, mintegy 400 gyógyult… Miért nem 2000 az utolsó szám is? Mert Csongoron sem szabadul meg a béklyóitól, szenvedélyétől mindenki, csak az, aki úgy fogadja az igét, mint Istennek beszédét.
Az ünnepi hálaadó istentiszteletre összegyűlteket köszöntötte többek között a Budapest -pasaréti gyülekezet képviselője Viczián Miklós, Bátori József, az Ungi Egyházmegye gondnoka, Pándy Szekeres Dávid missziós lelkész. Zán Fábián Sándor, a KRE püspökének üdvözletét Seres János esperes tolmácsolta.                                                                          

Kovács Erzsébet

Bizonyságtétel Csak Istennél van a szabadulás
A csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszió jubileumi hálaadó istentiszteletén bizonyságtételek erősítették meg, hogy van szabadulás.

   Pók Katalin (Budapest)
– Idős szülők fogadott gyermekeként nevelkedtem. Nagyon szerettek. És nagy álmokat szőttem, szép családról, sok gyermekről álmodtam… Végül közgazdász lettem, férjhez mentem. Öt év házasság után egy hároméves gyermekkel – elváltan – egyedül maradtam. Aztán új házasságba léptem. A férjem és én is próbáltunk mindent megadni a kislányomnak. De húszéves korára nyomasztó lett számára ez a gondoskodás: elköltözött tőlünk. Más országba. Megszakadt a kapcsolatunk is. Mi pedig a férjemmel továbbra is a pénzt hajszoltuk, meg is volt mindenünk. De egyszer csak összeomlott a légvár: leszakadt a retinám, megvakultam. A gyógykezelések, a műtétek elvitték minden megtakarított pénzünket… És én rettenetesen sajnáltam magamat. Elkeseredett lettem és megkeserítettem a férjem életét is. Aki aztán az álladó szekálásom elől menekülve másnál kereste és találta meg a boldogságot… Engem elküldött… Átmenetileg a Vakok Intézetébe költöztem be, ott tanultam meg közlekedni, s elfogadni a sorsomat. Ott találkoztam a Tiszta Forrás Alapítvány munkatársával is, s jutottam el Verőcére. Itt nyitotta meg fülemet Isten, így tudtam feldolgozni mindazt, ami velem történt, s ma már látok. No nem a szememmel – mert továbbra is vak vagyok, segítségre szorulok – , hanem a szívemmel, hittel látok. Azóta rendeződött a kapcsolatom a lányommal, a volt férjemmel is. Egyedül élek ugyan, de soha nem vagyok magányos: az Úr velem van. És feladatot adott. Az alkoholbetegekhez küldött, s szolgálatomban mindig igaz hittel vallom előttük: Isten nélkül nem érdemes élni, Tőle új életet kapunk még akkor is, ha nagyon mélyre kerültünk. Én átadtam az Úrnak egész életemet, minden gondomat reávetem… És boldog vagyok.

    Sekk Gusztáv, Ungvár
– Kiskoromban, édesanyám kezét fogva, mindig ott voltam az istentiszteleten. Aztán jött az iskola, a pionír, a komszomol, majd a katonaság Magyarországon, ahol tolmácsként szolgáltam. És be kellett lépnem a pártba. Mindez eltávolított a templomtól, Istentől. De vajon ők tanítottak meg inni, lopni, csalni?...
Aztán munkába álltam. És jöttek a haverok, akikkel már nem csak munka után, de munkaidőben is ittunk. És lassan az ötödik emeleti lakás disznóóllá változott. Nem a rendetlenség miatt, hanem én lettem disznóvá. De a feleségem kitartott mellettem és általam megtalálta Istent: annyit imádkozott azért, hogy végre hagyjam abba az italozást…
1997-ben ide kerültem, Csongorra. És Istennek hála, meggyógyultam. Azóta nem fogyasztok alkoholt. ’99-ben aztán újra ide jöttem. No nem a pohár miatt… Sokat beszéltem ismerőseimnek meggyógyulásom után Istenről, hitet tettem amellett, hogy befogadtam az Urat. De sokan megkérdőjelezték szavaimat, amikor cigarettával a kezemben beszélgettem velük. S akkor azt mondtam: ha a testem befogadta a Szentlelket, akkor nem szennyezhetem annak lakhelyét nikotinnal! És itt ezen káros szenvedélyemtől is sikerült megszabadulni. Isten – mint az asszonyok a szennyes ruhát – beáztatott, kimosott és kifehérített. Ezért egész életemmel őt kívánom szolgálni…

Csendeshét szabadultaknak

December első hetében 5 napig lehettünk együtt az Ige közelében. Az előadások, azok megbeszélése,az imaközösségek, az esti evangélizációs alkalmak mind abban segítettek, hogy kicsit ebben a rohanó világban hívő emberekként magunkba nézzünk, és rendbe tegyük azokat a dolgokat, melyek között nincs rend. Sokszor hívő keresztyénként is csak sodródunk, és  nem vesszük észre Isten figyelmeztetéseit, azt hisszük, hogy minden jól van úgy,ahogyan tesszük. Ezen a héten sok mindenre rádöbbentünk. Isten figyelmeztet bennünket folyamatosan, és ezt tette ezen a héten is az előadások alkalmával ésestéről estére.

Vendégelőadónk Visky János, erdélyi lelkipásztor volt.

 Előadásaiban tisztán hallhattuk, hogy Isten gyermekeiként miképpen kell élnünk. Isten az ő üzenetein keresztül óv bennünket. Az Ő gyermekeiként is gyakran beleesünk abba a hibába, hogy hibát hibára halmozunk, és gyakran kérdésekkel teli életet élünk. Megújulásunknak az Úr a főhőse,és ha az Ő kegyelméből új életet kaptunk, akkor a legmindennapibb dolgaink is az Ővé kell,hogy legyenek (életútam, anyagiak, gondolatok).

Az előadások az Isten gyermekeinek életében mindennap felmerülő kérdéseire adtak választ. Utána az előadások megbeszélése alatt jó volt egymás hitéből meríteni, egymás kérdései által tanulni, és ezek által növekedni.

A gyülekezet sem maradt ki a csendességből,hisz estéről-estére Visky János evangélizált a nagyobb gyülekezet előtt. Az evangélizációs alkalmak témája: szemtől szemben Jézussal volt.

Jézus bemegy mindenhova. Nem kerüli ki a sötét, pogány, hitetlen helyeket sem. Vonzódik még az elviselhetetlennek tűnő helyekhez is. Ő vonzódik hozzánk is, szeretne beszélni velünk, ésmegszólítani bennünket.

Estéről estére arről hallhattunk,hogy Jézus milyen módon közeledik hozzánk. Ő nem kerül ki bennünket,hisz keresztyén életünk középpontja akar lenni.

A Misszió tervei, melyek folyamatban vannak:

Megkezdtük a bővítési munkálatokat. 2006. tavaszán tettük le egy új épületrész alapkövét

Ez azért vált szükségessé, mert hála Istennek egyre több a szabadulni vágyó és főleg télen kevés a férőhely számukra. Rendszeresen előfordul, mivel egy épületünk van, hogy a téli hónapokban a padlón, matracokon vagyunk kénytelenek elhelyezni őket, mert nincs elég alvó helyünk.
Valamint a bővítést azért is tartottuk fontosnak, mert szeretnénk a munkánkat azzal is hatékonyabbá tenni, hogy családi heteket, a szabadultak gyermekeinek
speciális táborokat, a szabadultaknak utógondozó alkalmakat biztosítsunk.
Az új épületrészben kap majd helyet több szoba, egy orvosi szoba, társalgó, egy tágasabb előadó terem.

A munkák nagy részét az itt szabadultak végzik. A tetőszerkezet elkészítésénél tartottunk a nyár folyamán, ahová mesterembereket fogadtunk, de a kisebb munkákban továbbra is segítenek a „mieink”, akik fizikai erejükkel is azon vannak: legyen hely másoknak is, hogy megismerjék a Szabadító Jézus Krisztust. Jelenleg az ablakok és ajtók berakása is befejeződött.
Az itt szabadultak nem csak fizikai erejükkel, de anyagilag is nagyban hozzájárulnak a Misszióban folyó építkezésekhez. Rendszeres tizedfizetők.
Hála Istennek ma már elmondhatjuk, hogy egyre több gyülekezetben szavaznak bizalmat az alkoholizmusból szabadult élő hitű testvéreinknek.
Így lehet igaz az Ige szava:

„Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled.”
Lk 8, 39