1Jn 4,7-21

„7. Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
8. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
9. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12. Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
13. Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
14. És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
15. A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.
16. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.
17. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
18. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
19. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!
20. Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?
21. Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet...” (18)    Úgy tűnhet, hogy az emberi kapcsolatokban mindennek az ellentétét tapasztaljuk. Minél inkább szeretünk valakit, annál inkább féltjük, mert felismerjük önmagunk határait és végességét: szeretetünk nem tud megtartani senkit. János arról tesz bizonyságot, hogy aki Istent teljes szívéből szereti, és bizalommal van iránta, az az ember átengedi neki a vezetést, és megtapasztalja azt a szabadságot, amely kiszabadít a „nem mindent nekem kell tudni és megoldani” érzésből.

Imádkozzunk a háborús országok polgáraiért és a fegyverek csendjéért!

Hálaáldozatunk legyen odaadó szolgálatunk a szeretetvendégségeinken!


Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.”