Jézus szavai: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. (Mt 6,33)

Tegnap korán keltem, és elértem a tengerszoroson át közlekedő kompot. Az idő tiszta volt és napos, élveztem a vízen elém táruló látványt. A kompon kevesen voltunk, és békés volt az út.
Csendesen imádkoztam, hálát adtam Istennek életem áldásaiért: feleségemért, családomért, állásomért és az útban lévő kisbabánkért. Hamarosan gondolataim aggódásba csaptak át: Mi lesz, ha a gazdaság tovább romlik, és elvesztem az állásomat? Mi lesz, ha a baba nem egészséges? Mi lesz, ha...? Hálaadás helyett Isten ígéreteit kezdtem kutatni, biztonságot kérve.
Abban a pillanatban a komp elkezdett lassítani, és a kapitány hangja hallatszott a hangosbemondón keresztül. Tájékoztatott bennünket, hogy sűrű köd van előttünk, de ettől függetlenül időben elérjük úti célunkat. Láttam a partvonalat egy vastag fehér függöny mögött eltűnni. A legénységre gondoltam, akik a hajó műszereiben bízva irányítják a hajót.
A Mt 6,25-34-ben Jézus arra bíztat bennünket, hogy életünk irányítását bízzuk Istenre. Amíg mi látjuk a múltat és a jelent, addig a jövő zavaros és ködös. A tény, hogy nem tudjuk mi vár ránk, aggódás forrásává lehet. De Krisztus biztosít minket, hogy Istenben bízva békét találhatunk, és nyitottak lehetünk Isten akaratára. Imádságomat hálaadással fejeztem be.

Imádság: Mindenható Istenünk, taníts minket, hogy minden szükségünkben rád hagyatkozzunk. Ámen.

IMÁDKOZZUNK NAGYOBB BIZALOMÉRT ISTENBEN!