ApCsel 26,9-18.

9 Én (Pál) egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. 10 Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. 11 A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. 12 Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. 13 Déltájban az úton láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. 14 Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. 15 Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 16 De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. 17 Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. 18 Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.

Jézus vette a poharat és hálát adott, nekik adta és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. (Mt 26,27-28)

Gyermekként sokszor töltöttem a szombat éjszakákat egy közelben lakó barátoméknál, majd vasárnap együtt mentünk templomba. Egyik vasárnap, miközben az oltár előtt térdeltünk az úrvacsorára várva, az adományokat elénk helyezték a földre. Néhány papírpénz egész közel hevert a térdemhez. Miután pár másodpercig szemeztem velük, kinyúltam értük. Azonnal meghiúsította eme kísérletemet a barátom anyukája.
Ma már tudom, inkább gyerekes gondolat volt ez, nem halálos bűn. De akkor szörnyen bántott. Nagyon megkönnyebbültem, hogy nem emlegették fel, és nem mondták el anyának.
Sok éven át ez volt az elsődleges emlékem az úrvacsoráról. De felnőttként megismertem az utolsó vacsora lényegét. Hitem szilárd alapja lett Jézus halálának üzenete, hogy én is bűnbocsánatot nyerhetek. Végre, most először éreztem, hogy bűneim megbocsáttattak, bármilyen nagynak is hittem őket.
Ma abban a kivételes áldásban lehet részem, hogy úrvacsorát oszthatok az oltárnál, ahol gyerekkori ballépésemet akartam elkövetni, szeretettel fogadva mindenkit a megbocsátottak között.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy elküldted fiadat, hogy megmutasd, mennyire szeretsz minket. Segíts átélnünk a megbocsátást, amit Jézus hozott. Ámen.

A bűnbocsánat segít szeretni másokat és magunkat.
John Dean (Új-Mexikó, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKET MEGTERHEL A BŰNÜK!

http://csendespercek.gportal.hu