Róm 10,12-18.

12 Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az
Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; 13 amint meg van
írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."
14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is
higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető
nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva:
"Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" 16
Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás
mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" 17 A hit tehát hallásból van,
a hallás pedig a Krisztus beszéde által. 18 Kérdem: talán nem hallották?
Sőt nagyon is! "Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség
széléig az ő beszédük."

                           CSAK JÉZUS!

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve
őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy
megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. (Mt 28,19-20)

Nemrég olvastam egy történetet egy Kínában élő keresztyén csoportról,
és az evangélizációhoz való viszonyulásukról. Szívük vágya volt, hogy
hirdessék az evangéliumot, hogy minél több emberhez eljuttassák a Jézus
Krisztusról szóló örömhírt. De azt mondták: "Nincs pénzünk nagyszabású
programokra, drága gospel előadásokra. Mi csak Jézust tudjuk adni az
embereknek."
Az első században a gyülekezet drága programok, és bonyolult eszközök
nélkül hirdette mindenfelé az evangéliumot. Megélték a hitüket, és
bizonyságot tettek szomszédaiknak, barátaiknak, és a gyülekezet gyorsan
növekedett. Csak Jézust tudták adni, és ezt mi is megtehetjük. A szándék
és a hangunk elég ahhoz, hogy számot adjunk a bennünk élő reménységről,
szelíden és tisztelettudóan. (1Pt 3,15) Ha keressük a lehetőséget, hogy
a körülöttünk élőkhöz elvigyük Jézust és az ő életadó üzenetét, akkor
meg is fogjuk találni.

Imádság: Urunk, segíts, hogy készséggel tegyünk bizonyságot Fiadról, és
az általa hozott megváltásról.

Ámen.