1Móz 22,1-14.

1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, 11 kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyo 12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés.

Vizet fakasztok a pusztában, és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicsértemet. (Ézs 43,20-21)

Az elmúlt években az egész világon nehéz lett a gazdasági helyzet. Legtöbben ismerünk olyan családot, barátokat és munkatársakat, akiknek fizetéscsökkenést vagy munkahelyük elvesztését kellett átélniük, és lehetséges, hogy mi magunk is abban a fenyegetettségben élünk, hogy bármikor felmondhatnak. Talán minden reggel úgy ébredünk, hogy feltesszük magunkban a kérdést: Lehet, hogy ez lesz az a bizonyos nap? Győzködjük magunkat, hogy a mi munkánk miért fontosabb, mint másoké, de tisztában vagyunk azzal, hogy mindenki munkája létfontosságú, és egyformán fontosak vagyunk.
Amint egyre jobban elcsüggedtem, eszembe jutott az a biblia rész, mikor Ábrahám arra készül, hogy fiát, Izsákot felvigye a hegyre, és ott feláldozza. Ábrahám elkötelezettségét és hitét látva, Isten szabadulást biztosított ebből a szorult helyzetéből, és gondoskodott áldozati állatról, egy kosról.
A vállalatok és a cégek mindent megtesznek a túlélésért. Meg vagyok győződve róla, hogy bármilyen nehéznek tűnik is az élet, bízhatunk Istenben. Teljesen rábízhatjuk magunkat, és abban a tudatban élhetünk, hogy fontosak vagyunk Isten előtt.

Imádság: Istenünk, bármilyen nehéz is életünk, hadd jusson eszünkbe, kik vagyunk, és kihez tartozunk. Ámen.

Nem egy munkahely és nem a bankszámlánk, hanem Isten a biztonságunk egyedüli forrása.
Shawana A. Brown (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELVESZTETTÉK MUNKÁJUKAT!

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=1096&dt=20110624