AZ  IGE  FÉNYÉBEN 

Egyedül Krisztus 

„És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Ap.csel.4,12) 

   A Szentírás tanítása egyértelmű: egyedül csak Jézus Krisztus által, a benne való hit által tartatnunk meg, csak általa üdvözülünk, csak Ő adhat nekünk örök életet. És Ő teljesen elégséges az üdvösség elnyeréséhez. Nincs szükségünk senki másra és semmi másra, csak egyedül Jézus Krisztusra. Az Atya mindent neki adott át: „Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mát. 28,18) „Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség; és hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.” (Kol.1.19.20)

   Az Úr Jézus végig, amíg a földön járt, tanított minket, bizonyságot téve önmagáról, hogy jobban megismerhessük Őt.

   Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján. 8,12). Ebben a földi világban a sötétségben élünk, nem látjuk a helyes utat, nem látjuk a bűneinket, nem látjuk, hogy Isten nélkül semmik vagyunk és elkárhozunk. Jézus Krisztus hozott fényt számunkra, Ő világított rá bűneinkre, Ő ad megoldást életünkre nézve. Ha Őt követjük, nem járhatunk a sötétségben, vagyis nem élhetünk továbbra is bűneinkben, hanem harcolnunk kell azok ellen az Ő segítségével.

   Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Ján. 15,5). Csak ha az övéi vagyunk, ha Ő benne vagyunk és Ő mi bennünk, ha mindenben igyekszünk követni az Ő akaratát, engedelmeskedni az Ő parancsainak, csak akkor fogunk tudni Isten szerinti gyümölcsöt teremni. Ő mindenben segít nekünk, mert magunktól képtelenek vagyunk a jóra.

   Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az út, az igazság, az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.” (János 14,6). Csak Őt követve a keskeny úton, csak az Ő keresztjén keresztül, csak az Ő igazságát elfogadva mehetünk az Atyához, csak Ő adhat nekünk örök életet. Ehhez nincs mit hozzátenni, kiegészíteni, pótolni. Nincs senki és semmi más, ami üdvözíthetne, csak egyedül a Krisztus!

     Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a jó Pásztor: a jó pásztor az életét  adja  a  juhokért.”  (Ján.10,11).  Ő megtette  a  legtöbbet,  amit tehetett: életét adta értünk, hogy mi bűnbocsánatot nyerhessünk az Ő érdeméért. Halálával megnyitotta számunkra Isten országának kapuit.

   Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.” (Ján. 10,9). Csak Krisztuson keresztül érthetjük meg a Szentírást helyesen, rajta keresztül érthetjük meg egymást is, de megérthetjük önmagunkat is. Ha rajta keresztül éretjük meg a Szentírást, akkor megtartatunk, és kimenve a világba, bizonyságtételünk által másokat is Istenhez vezethetünk.

   Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az életnek kenyere.” „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.” (Ján. 6,48.54). Mindazok, akik elfogadták őt Megváltójuknak és Uruknak, azok részesülhetnek az úri szent vacsorában. Az úrvacsora kifejezi, hogy az Övéi vagyunk, kifejezi a vele való közösségünket.

   Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él, és aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” (Ján. 11,25.26). Jézust az Atya feltámasztotta a halálból, de ugyanakkor hatalmat is adott neki arra, hogy mindazokat, akik hisznek benne, akik követik Őt, azokat Ő is feltámassza majd az utolsó napon. Ezért, ha hiszünk Benne, akkor, ha testünk meg is hal, de lelkünk tovább él, és majd dicsőséges testet kap a feltámadáskor. Így mindörökre együtt maradunk Vele.

   A Szentírásnak ezek a tanításai csak Krisztus után lettek nyilvánvalóvá. Ezért mondja Pál apostol: „Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ószövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el.” „Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.” (2Kor.3,14.16). Akkor kezdjük megérteni az egész Szentírást összefüggéseiben, mikor megtérünk Jézus Krisztushoz. Akkor lehull a lepel, akkor kezdjük érteni Isten kijelentéseit, az Ő akaratát és parancsait, akkor kezdjük megismerjük Istent és az Ő Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Ha emberek rendeléseit is követjük, és nem csak Jézus Krisztus tanításait, akkor érvényes lesz ránk is ez a kijelentés: „Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak maguknak; és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” (Jer. 2,13)

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelései szerint, a világ elemi tanításai szerint,

és nem Krisztus szerint való.” (Kolossé 2,8)

Marosvásárhely, Vártemplom, 2003.08.10.                                           Cismaşné Kallós Mária