Jón 3,4-4,11.

4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt
hirdette: Még negyven nap és elpusztul Ninive! 5 Ninive lakosai azonban
hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város
apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt
trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és
hamuba ült. 7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak
rendeletére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és
juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! 8
Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és
térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel!
9 Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló
haragja, és nem veszünk el! 10 Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy
megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta
dönteni őket, és nem tette meg.
1 Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott. 2 Így
imádkozott az ÚRhoz: Ó, URam! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még
hazámban voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam,
hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a
szereteted, és még a rosszat is megbánod. 3 Most azért URam, vedd el az
én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem! 4 Az ÚR azonban ezt
kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?! 5 Azután kiment Jónás a
városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy
kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a
várossal. 6 Az ÚRisten pedig úgy intézte, hogy egy bokor nőjön Jónás
fölé, árnyékot tartva a feje fölött, és megvédje a rosszulléttől. Jónás
nagyon örült a bokornak. 7 Isten azonban úgy intézte, hogy másnap
hajnalhasadáskor egy féreg megszúrja a bokrot, és az elszáradjon. 8
Amikor kisütött a nap, Isten úgy intézte, hogy tikkasztó keleti szél
támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta
magának, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem! 9 Akkor Isten ezt
kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt?
Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig! 10 Az ÚR ezt mondta:
Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te
neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. 11
Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint
tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a
jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!

                           ELLENSÉGEINK

Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok
azokért, akik üldöznek titeket. (Mt 5,44-45)

Jónás haragudott Istenre, amikor megbocsátott Izrael ellenségeinek, a
niniveieknek, mikor azok megbánták bűneiket. Negyven napon keresztül
állt a várost nézve, és várta, hogy Isten mikor változtatja kegyelmét
haraggá. Korábban nem értettem, hogy tudott Jónás ennyire haragudni a
niniveiekre. Azután eszembe jutott az első munkahelyem. Egy építkezésen
dolgoztam, és meglehetősen élcelődős főnököm volt, akit most Jack-nek
fogok nevezni. Munka közben sokat kiabált velünk, és vulgáris szavakkal
kritizálta az intelligenciánkat és képességeinket. A munkacsapat együtt
bérelt lakást, és Jack néha italozás után hazaérve megette a másnapra
beszerzett ebédünket.
Egyik éjjel a Mt 5,44-45-t olvastam, és elhatároztam, hogy imádkozok az
ellenségemért, Jack-ért. Kértem Istent, hogy mentse meg, de valójában
nem volt szívből jövő a kérésem. Évekkel azután találkoztam egy
emberrel Jack szülővárosából, és érdeklődtem felőle, titokban rossz
hírekre számítva. Megdöbbentem, és kissé csalódott is voltam, mikor
megtudtam, hogy Jack a város lelkésze lett. "Hol itt az igazság?" -
gondoltam. A nem is igazán őszinte kérésemet Isten meghallgatta volna?
Azóta megköszöntem Istennek, hogy könyörületes volt Jack-kel, hiszen ez
ugyanaz a kegyelem, amit én is kaptam.

Imádság: Istenünk, könyörülj azokon, akik rosszat tesznek velünk.
Segíts nekünk őszintén imádkozni értük.

Ámen.