Jn 6,1-13.

1 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára. 2 Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. 3 Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. 4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" 6 Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. 7 Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset." 8 Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: 9 "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" 10 Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. 11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. 12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." 13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.

Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg..." (Jn 6,35)

Miután Jézus enni adott a sokaságnak, és követői kérdezték őt, ezt a nagyszerű kinyilatkoztatást tette: "Én vagyok az élet kenyere." Ha ma Ázsiában élne, lehet, hogy ezt mondaná: "Én vagyok az élet rizse" - mivel ez az étel az ott élők alapeledele. Örülök, hogy Jézus nem ezt mondta: "Én vagyok az élet csokoládés fánkja" vagy "Én vagyok az élet citromos habcsókja" - bármilyen nagyszerűek is ezek. A Jézus Krisztusba vetett hitnek nem különleges ínyencségnek vagy alkalmi luxusnak kell lennie, hanem mindennapi életünk létfontosságú összetevőjének.
Jézus emlékeztette hallgatóit, Isten hogyan táplálta Izráel népét az ígéret földje felé vezető úton. Hat napon át tapasztalták, hogy Isten hűségesen gondoskodott róluk a mannával. Azzal, hogy Jézus önmagát kenyérhez hasonlítja, arra figyelmeztet, hogy ha a hitben növekedni és erősödni akarunk, tőle való táplálékra van szükségünk.

Imádság: Istenünk, köszönjük hűségedet, hogy táplálsz és megtartasz, amint utadon igyekszünk járni. Ámen.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM LÁTJÁK ISTEN MUNKÁJÁT!

http://csendespercek.gportal.hu