2Kor 4,16-5,5.

16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
1 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. 2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, 3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. 5 Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket.

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső mégis megújul napról napra. (2Kor 4,16)

Az évek során megismertem néhány hűséges idősebb hívő embert. Például egy asszonyt, akit egy papszenteléskor kézrátételes imádságra kértek. Alázatosan megjegyezte: "Gondoljatok csak bele, Isten még ezeket az öreg kezeket is használni tudja, méghozzá egy ilyen különleges alkalommal." Emlékszem egy 105 éves testvérre is, aki buzgón tanulmányozta Malakiás könyvét azzal, hogy "úgyis rövidesen találkozom vele, így arra gondoltam, jó lenne egy kicsit közelebbről megismerni!"
Sajnos az élemedett kor és az elmélyült hit nem mindig jár együtt. Néhányan megöregszenek, és bölcsebbek lesznek, mások csupán idősödnek. Vannak, akik az Úrnak való szolgálatból is visszavonulnak nyugdíjazásuk alkalmával, mások életük utolsó leheletéig az Úr szolgálatában maradnak.
A 2Kor 4,16 arra utal, hogy mialatt testünk lassan megromol, bensőnk megújulhat a Szentlélek által. Isten ereje a mi gyengeségünk által válik tökéletessé. És valóban így van, életünk utolsó évei sokkal elmélyültebb hittel ajándékozhatnak meg minket, mint életünknek korábbi szakaszai! Egy teljes életútra tekinthetünk vissza, amiben mindenhol Isten hűségét fedezhetjük fel. Felajánlhatjuk jelenünket Istennek, hittel és reménységgel tekinthetünk még az előttünk álló időszakra is.

Imádság: Istenünk, segíts szívben ifjúnak maradni. Tápláld hitünket, és add, hogy várakozással tekintsünk a jövőbe. Ámen.