Lk 10,25-37.

25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt
kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 26 Ő
pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"
27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és
felebarátodat, mint magadat." 28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen
feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." 29 Ő viszont igazolni akarta magát,
és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" 30 Válaszul Jézus ezt
mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók
kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan
otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de
amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra
a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő
samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34
odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán
feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35
Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki:
Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek,
megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a
rablók kezébe esett embernek?" 37 Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt
hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen
cselekedj."

                        FONTOS TALÁLKOZÁSOK

Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői
méltóságra? (Eszt 4,14)

"Imádkoztam, hogy bárcsak megállna segíteni" - mondta a hölgy, aki
éppen egy kilövellő gejzírré változott törött gyepöntöző szórófej
mellett állt. Megszakítva reggeli sétámat felajánlottam segítségemet a
baj elhárításában, de nemcsak fizikai segítségre volt szükség. "A
férjem hat hónapja halt meg, és egyszerűen semmiről nem tudom, mit kell
vele tennem."
Két dolog ütött szíven e találkozás során. Az egyik az, hogy Isten
olyan emberek találkozását tette lehetővé, akik közül az egyik
igyekszik a hitvesüket elveszített emberek felé szolgálni (ez vagyok
én), és ezt az özvegyet, aki bajban volt. A második gondolat, ami
sokkal inkább zavaró, az volt, hogy nem sokon múlott, hogy nem mentem
el mellette, az út túloldalára.
Meg vagyok róla győződve, hogy minden nap adódnak helyzetek, amikor
olyan emberekkel találkozunk, akiknek éppen ránk van szükségük. Rajtunk
múlik, hogy nyitottak vagyunk-e a lehetőségre. Ki tudja? Talán éppen
ezért kerülünk egy különleges helyre és helyzetbe.

Imádság: Drága Istenünk, segíts minket, hogy szándékosan keressük az
alkalmat mások szolgálatára, hogy segítsünk a bajban, akárhol is lelünk
rá!

Ámen.