1Móz 1.

1 Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. 2 A föld még
kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke
lebegett a vizek fölött. 3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság!
És lett világosság. 4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta
tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 5 És elnevezte Isten a
világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett
este, és lett reggel: első nap. 6 Azután ezt mondta Isten: Legyen
boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. 7
Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt
levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. 8 Azután
elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel:
második nap. 9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt
levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt.
10 Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket
pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó. 11 Azután ezt
mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz,
gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben
magva lesz a földön. És úgy történt. 12 Hajtott tehát a föld
növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és
gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van.
És látta Isten, hogy ez jó. 13 Így lett este, és lett reggel: harmadik
nap. 14 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton,
hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek
az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. 15 Legyenek ezek világító
testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. 16
Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító
testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy
uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. 17 Az égboltra helyezte őket
Isten, hogy világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak nappal meg
éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten,
hogy ez jó. 19 Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.
20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények
nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. 21
És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő
különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És
látta Isten, hogy ez jó. 22 Azután megáldotta őket Isten:
Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár
is sokasodjék a földön! 23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.
24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta
élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi
állatokat. És úgy történt. 25 Megalkotta Isten a különféle fajta földi
állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle
csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.
26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk
hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az
egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27 Megteremtette
Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá
és nővé teremtette őket. 28 Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik
Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a
földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó
minden élőlényen! 29 Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld
színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó
gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. 30 Minden földi állatnak,
az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben
élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31 És
látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és
lett reggel: hatodik nap.

                           GONDVISELŐK

Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. (Zsolt
24,1)

Édesanyám egy farmer lánya volt, és a föld védelmezője. Megtanított
engem gyümölcsöt, zöldséget termeszteni, az újrahasznosításra, és arra,
hogy észszerűen használjam a föld forrásait. Ugyanakkor a földön az
emberiség kiapasztja a forrásokat, elszennyezi a folyókat és óceánokat
műanyag szeméttel, ami elpusztítja az állatokat. A közlekedés a levegőt
teszi tönkre. A sarki jégsapkák olvadnak. Ezek egy bajban lévő bolygó
jelzései. Vágyom tiszta vízre és levegőre, és szomorkodom a szenvedő
bolygó felett, amit örökül hagyunk gyermekeinknek és unokáinknak. Hogy
fognak ők élni?
Mostanában olvastam a 46. zsoltárt, és eszembe jutott, hogy Isten, a
föld teremtője, szeretetet és erőt ad minden körülmények között, minden
generáció számára. Nem számít, mi történik, "Az Úré a föld és ami
betölti, a földkerekség és a rajta lakók" (Zsolt 24,1). Micsoda gyógyír
ez ezekben az időkben! Ugyanakkor az én felelősségem, hogy egyszerűen
éljek, hogy arra tanítsam gyermekeimet, hogy óvják a földet, támogassák
a környezetvédelmi kezdeményezéseket, és a többi gondoskodást bízzák
mindenható és szerető Istenünkre.

Imádság: Teremtő Istenünk, taníts meg bennünket teremtett világod
őrzésére. Mutasd meg nekünk, hogyan óvjuk a természetet,
környezetünket, hogy a jövő nemzedékei egy egészséges világban
élhessenek.

 Ámen.