Mk 10,13-16.

13. Ekkor,kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. 14 Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. 15 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." 16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

                                  GYERMEKI SZÍVVEL

Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket! (Mk 10,14)

Feleségem tanítónő és gyakran kér meg arra, hogy olvassam el én, mint író, a kicsi gyerekek által alkotott fogalmazásokat. Az osztály tanulóit személyesen is ismerem, néha bejárok hozzájuk az iskolába, így olvasás közben tisztán felelevenednek előttem az arcok. Hallomásból tudok pajkos csínytevéseikről is, amelyeken a tanító sokszor bosszankodik, és esetenként még írásbeli figyelmeztetésben is részesíti a diákot tettéért. Azonban érdekes, hogy mialatt olvasom a kis történeteket, más szemszögből látok és tapasztalok, és ezáltal sok gyerekről megváltozik a véleményem. Néha mosolygok furcsa, maguk alkotta bohókás szavaikon, de kendőzetlen őszinteségük, hószínű lelki tisztaságuk, végtelen szelídségük nagy hatással van rám.
Szeretem őket, és aki meg tudja érteni törékeny, érzékeny világukat, azonosulni tud velük, és gondolkodásukkal, az Jézus szavát is megérti: "Engedjétek hozzám a gyermekeket..."
A gyermeki szívben ugyanis még nem bújt ki a gyűlölet, az irigység, a féltékenység, az önzés pusztító csírája, bár sokszor törnek borsot a felnőttek orra alá, de ezek mögött a cselekedetek mögött nem a szándékos ártás húzódik meg, hanem ez a kicsik számára egyfajta játék. Ki tud úgy ölelni, úgy ragaszkodni, és olyan végtelenül szeretni, mint egy gyermek? Legyünk hát, mi magunk is gyermekek olykor és merjünk játszani, álmodozni, merjünk őszintén és önzetlenül szeretni...

Imádság: Segíts, Urunk, tisztán és önzetlenül szeretni. Ámen.