Lk 11,1-13.

1 Történt egyszer, hogy valahol imádkozott Jézus, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait." 2 Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."
5 Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 6 mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; 7 - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! 8 Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van." 9 "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 10 Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. 11 Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, 12 vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? 13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"

Jézus mondja: Kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Lk 11,9)

Gyermekként tanultam meg imádkozni. A vasárnapi iskolai vezetőm Margarita arra tanított, hogy mindig fejezzük ki hálánkat Isten felé. Mint minden más gyermek, mi is imádkoztunk a virágokért, az égboltért, a kismadarakért. Aztán Margarita nagyon megbetegedett, és a vasárnapi iskola többé már nem olyan volt, mint korábban. Mindannyian szomorúak voltunk. Emlékszem, hogy négy éves fejjel arra gondoltam, hogy valamit tennem kell érte. Aznap este letérdeltem az ágyam mellé, és őszinte ártatlansággal arra kértem rövid, egyszerű imámban az Úr Jézust, hogy gyógyítsa meg Margaritát.
Nem sokkal később jobban lett. Nagyon boldog voltam, mert imádságban csatlakozhattam azokhoz, akik a gyógyulásáért könyörögtek. Imádságom meghallgatásra talált. Elkezdtem dialógust folytatni Istennel. Az első közbenjáró imádságom élménye alapján ma is gyakorolom a másokért való imát.
Valójában az imádság nem egy nehéz dolog, hogy hogyan imádkozzunk, arra nincsenek formulák. Egyszerűen kitárjuk szívünket Isten előtt aggodalmainkkal és örömeinkkel együtt. Ha egy döntésben segítségre szorulunk, kérnünk kell, és Isten megmutatja a helyes utat. Ha gyógyulásra van szükségünk, Isten mellettünk áll. Életünk örömeiért is hálásak lehetünk.

Imádság: Hálát adunk szerető Istenünk, hogy összeköt minket veled és egymással az imádság köteléke. Ámen.