Zsolt 32.

1 Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.
2 Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs
lelkében álnokság.
3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.
4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári
hőségben. (Szela.)
5 Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam,
hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet,
amit vétettem. (Szela.)
6 Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek
áradnak is, nem érik el őt.
7 Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás
örömével. (Szela.)
8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot
adok, rajtad lesz a szemem.
9 Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek
kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít
hozzád.
10 Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel
veszi körül.
11 Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz
szívűek!

                    ISTEN A MI IDEGENVEZETŐNK

Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot
adok, rajtad lesz a szemem. (Zsolt 32,8)

Fehér bőrömmel és szőke hajammal nem rejthettem véka alá azt a tényt,
hogy idegen vagyok Észak-Kínában. Szőke hajú útitársam még inkább
kitűnt, mivel ő ráadásul magas is. Megpróbáltunk beilleszkedni:
megtanultunk néhány mandarin kifejezést, és megfigyeltük a helyi
szokásokat. Mégis, minden szokatlan volt, folyton tudatában voltunk a
ténynek, hogy nem otthon vagyunk.
Egy délután Peking egyik zsúfolt piacán bóklásztunk. Hirtelen pánik
fogott el, mert elvesztettem szemem elől a barátnőmet. Egyedül voltam,
több ezer kilométerre az otthonomtól. Egy sarkon állva lassan
pásztáztam a környéket, de nem találtam meg őt.
Aztán észrevettem egy nőt, aki odamutatott, ahol a barátnőm éppen
lehajolt, hogy szemügyre vegyen valamit a piacon. Hálával és
megkönnyebbülve intettem köszönetet az idegennek.
Kedvessége emlékeztetett arra, hogy Isten figyelemmel kíséri minden
utamat ebben az idegen világban, messze az örök hazától. Ő hamarabb
tudja, mire van szükségem, mint én magam. Isten tudja az irányt, s arra
vár, hogy útbaigazítást kérjek.

Imádság: Taníts minket, Urunk, hogy rád figyelve tőled várjunk
útbaigazítást.

Ámen.