Zsolt 32.

1 Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.
2 Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs
lelkében álnokság.
3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.
4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári
hőségben. (Szela.)
5 Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam.

Ézs 43,1-7.

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak
el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!

                     2009. január 25. vasárnap

Ef 3,14-21.

14 Ezért meghajtom térdemet az Atya elõtt, 15 akirõl nevét kapja minden
nemzetség mennyen és földön: 16 adja meg nektek dicsõségének gazdagsága
szerint, hogy hatalmasan megerõsödjék bennetek a belsõ ember az õ Lelke
által; 17 hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben
meggyökerezve és megalapozva 18 képesek legyetek felfogni minden
szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19
és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét,
hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

A MAI TÖRTÉNETÜNK EGY ÁPOLÓNÖRÕL SZÓL AKI RÁDÖBBENT, HOGY TUDJA ISTENT SZOLGÁLNI.

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak.
(1Pét 4,10)

"John, levele érkezett!" - mondtam az egyik idõs úrnak a nyugdíjas
otthonban, ahol dolgozom. "Fel tudná olvasni nekem, kérem? Már nem jól
látok." - kérte.
Felolvastam a levelet John nõvérétõl, aki távol élt. Aztán John mesélt
a nõvérérõl, és hogy milyen volt a napja. Mielõtt elindult, búcsúzóul
ezt mondta: "Köszönöm, hogy idõt szakított rám!

A mai történetünk egy olyan tanárról szól, akiben még van egy kis remény.

A REMÉNY ILLATA

Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri
tõletek a bennetek élõ reménységet. Ezt pedig szelíden és
tisztelettudóan tegyétek. (1Pt 3,15-16)

Egy kávézóban ültem, s a pillanatnyi magányt éppúgy élveztem, mint a
frissen fõzött kávé finom illatát. Elfordulva a mellettem ülõ idõsebb
férfitól, Bibliám fölé hajoltam.
"Megvártam, míg befejezi" - mondta, mikor becsuktam a Bibliámat.

Az emberiség történetében minden idõszakban voltak nagy álmok az emberek szemei elõtt, s gondolatában. Persze az álmokat sokszor kárhoztatjuk, hogy nem szabad álmodozni, nem szabad az álmaink szerint élni, vagy álomban látott vágyakat kergetni. Azonban tudnunk kell, hogy a világ változásait egy-egy ember, vagy egy közösség, egy nép álmai hozzák létre. A közös álom összekeveredik a közös vággyal. Megfogalmazódik, testet ölt, majd pedig kínzó kívánsággá feszül, míg meg nem valósul az álom.

A halász hazatér fatörzsb?l vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejl?d? országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk.