ApCsel 12,1-11.

1 Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet
egyes tagjaival. 2 Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette.
3 Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy
elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak.
4 Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként
négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után
akarta őt a nép elé vezettetni. 5 Pétert tehát a börtönben őrizték, a
gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.
6 Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter
- két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az ajtó előtt
pedig őrök őrizték a börtönt. 7 És íme, az Úr angyala odalépett hozzá,
és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette
Pétert, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a
bilincsek Péter kezéről. 8 Ezt mondta neki az angyal: "Övezd fel
magadat, és kösd fel sarudat!" Péter megtette. Az angyal pedig ezt
mondta neki: "Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!" 9 Ekkor
kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal
cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. 10 Amikor átmentek az
első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a
városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Mikor kiment rajta,
végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tőle az angyal. 11
Ekkor Péter magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy az Úr
elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és
mindabból, amit a zsidó nép várt."

                         ISTEN CSELEKSZIK

A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor
megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül,
velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Péter apostol egy megerősített római börtönben két katona között aludt.
A bejáratnál további katonák őrködtek. Két erős lánc volt a kezén. A
menekülés gondolata fel sem merülhetett. Azután jött egy angyal. A
mennyei jelenés felébresztette Pétert. A láncok lehullottak, és az
angyal kivezette a szinte öntudatlan Pétert a hatalmas börtönkapun
keresztül az utcára. Ekkor Péter ráébredt, mi történt: Isten
munkálkodott.
1977 -ben egy életveszélyes, rákbetegség elleni kezelésen estem át.
Sokszor úgy éreztem, itt a vég. A halál elkerülhetetlennek látszott.
Amikor félelmeim erőt vettek rajtam, Isten mindig küldött egy "angyalt"
egy közönséges ember személyében. Egy csekk az ajtónk előtt, amelyre
nagy szükségünk volt; az egyik családtagunk egyhetes üdülést
ajándékozott; egyik kedves barátnőm levágta a körmeimet és megmosta a
hajamat; a kisebbik fiam felrakott egy játékot a számítógépemre, hogy
legyen mivel elfoglalnom magam, amikor nincs társaságom. A virágok,
képeslapok, váratlan ajándékok mind azt mutatták számomra, hogy Isten
cselekszik az életemben.

Imádság: Istenem, köszönöm, hogy amikor helyzetemet kilátástalannak
érzem, te akkor is munkálkodsz.

 Ámen.