2 Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Éngedi pusztájában van. 3 Maga mellé vett Saul háromezer válogatott embert Izráelből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklájánál. 4 Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. 5 Akkor ezt mondták az emberek Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. 6 Dávidnak azonban megindult a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, 7 és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az ÚR attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az ÚR fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az ÚR fölkentje ő! 8 Így beszélte le Dávid az embereit, és nem engedte meg, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig elindult a barlangból, és útjára ment. 9 Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram király! Saul hátratekintett, Dávid arccal a földre hajolt, és leborult előtte. 10 Akkor ezt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! 11 Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az ÚR a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert az ÚR fölkentje ő.

Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban! (Zsolt 27,14)

Nehéz időkön mentünk keresztül; a problémák szinte mindenhol ott leselkedtek. A munkahelyünkön is nehéz volt keresztyénként megállni a helyünket. Az ijesztő telefonhívások mindennapossá váltak, sőt még az autónk is leégett. Családunk és barátaink azt tanácsolták, költözzünk el egy biztonságosabb helyre. Mégis, mi tudtuk, hogy Isten szándékosan vezetett minket erre a nehéz helyre.
A mai igében olvashattuk, hogy Dávidnak jó lehetősége volt Saul király megölésére. De Dávid nem ölte meg, mert tudta, hogy Saul Isten által felkent király, és abban reménykedett, hogy Isten kezébe veszi a dolgokat, és a szerencsétlenségeknek majd ő vet véget. Dávid semmit nem tett annak érdekében, hogy királlyá váljon, hanem türelmesen várt Istenre.
Dávid példaképünkké vált. Ahogy telt az idő, egyre kevesebb ijesztő telefonhívást kaptunk, majd idővel teljesen abba is maradt a dolog. A költözés gondolata is lassan elcsendesedett. A helyzetünk lassan normálissá vált, majd két év után elhelyeztek minket egy másik kórházba. Tudtuk, hogy a költöztetés Isten jelzése, hogy továbblépjünk, és mi így is tettünk. Hálásak voltunk Istenünknek, mert új lakóhelyünk csodálatos volt, és a változás jót tett nekünk mind fizikailag, mind lelkileg.

Imádság: Urunk, köszönjük csodálatos szeretetedet! A nehézségek idején kérünk, segíts bíznunk benned. Ámen.

Ha Istennek engedelmeskedünk, mindent átvészelhetünk.
Pramila Barkataki (Maharashtra, India)

IMÁDKOZZUNK AZ ÜLDÖZÖTT KERESZTYÉNEKÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=1096&dt=20110627