Ruth 2,1-9.15-23.

1 Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú
ember az Elimelek nemzetségéből. 2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth
Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek
megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! 3 El is
ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az
Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az.
4 Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak:
Az ÚR legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR! 5 Majd
ezt mondta Boáz annak a legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez
a fiatalasszony? 6 A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a
móábi fiatalasszony ő, aki Naomival jött meg Móáb mezejéről. 7 Azt
kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók
után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy
keveset. 8 Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj
te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a
szolgáim nyomában! 9 Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj
utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha
megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák
merítenek.
15 Azután fölkelt tovább szedegetni. Boáz pedig megparancsolta
szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és ne pirongassátok! 16
Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott,
hadd szedje föl, és meg ne szidjátok! 17 Így szedegetett a mezőn egész
estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa
lett. 18 Fölvette, és hazament a városba. Megmutatta az anyósának, amit
szedegetett. Azután elővette, és odaadta neki azt is, amit meghagyott,
amikor jóllakott. 19 Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél,
és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta
az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Boáz a neve annak a
férfinak, akinél ma dolgoztam. 20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének:
Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a
holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzánk tartozó ez az ember,
közeli rokonaink közül való. 21 A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is
mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az
aratást. 22 Naomi ezt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, leányom, ha
az ő szolgálóival jársz, akkor nem bántanak más mezőn. 23 Ruth tehát
Boáz szolgálóinak a nyomában járva szedegetett, amíg be nem fejeződött
az árpa és búza aratása. De az anyósánál lakott.

                          ISTEN MEZEJÉN

Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés:
kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. (Mt
9,37-38)

Naponta kimegyek a kertbe egy kis babért, hogy leszedjem, kifejtsem és
betegyem a hűtőbe. Amikor aztán összejön egy adag, ami elég egy
étkezésre, megmosom és megfőzöm. Ma reggel, ahogy a kacskaringós szárak
között keresgéltem, Ruth hűsége jutott eszembe, ahogy gyűjtögetett Boáz
szántóföldjén, hogy elegendő gabonát szedjen össze Naomi és saját szűkös
megélhetésére. Mint Ruth, várakozóan nézek át sok növényt, hogy kevéske
vacsorára valómat összegyűjtsem.
Ahogy Ruth is érezhetett, felelősséget hordozva Naomiért, néha nyomaszt
az Isten szolgálatáért érzett felelősség. Egy kis gyülekezet tagja
vagyok, és kevesen vagyunk, hogy elvégezzük a szükséges szolgálatokat.
De a babszedés ma reggel a kertemben emlékeztetett, hogy örömöm lehet az
Isten mezején végzett állhatatos munkában. Épp, ahogy átböngészem a
kertem azért a kevés babért, szorgoskodni akarok Isten szántóföldjén, az
ő gyermekeit keresve és bőséges termés után kutatva.

Imádság: Áldott Urunk, vezess és nyiss ajtót nekünk, amikor kinyújtjuk
kezünket a környezetünkben élők felé, akiknek szüksége van szereteted
megismerésére.

 Ámen.