2010. augusztus 5. csütörtök

1Kir 19,1-1

3.

1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a
prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az
üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap
ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt,
elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai
Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig elment a pusztába egynapi
járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt,
és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok
jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.
De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl,
egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült
lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az
ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj
föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és
ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven
éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak
így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt:
Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai
elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig
fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el
akarják venni. 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR
színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a
hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a
szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a
földrengésben. 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a
tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt
meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a
barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt,
Illés?

                         ISTEN SUTTOGÁSA

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten. (Zsolt
46,11)

Virágok és gyertyák díszítették a termet. Csodálatos ételek illata
szivárgott ki a konyhából. Nevetés és boldog arcok mutatták, hogy egy
örömteli együttlétet tart a gyülekezetünk női köre. A barátnőmmel egy
sarokban beszélgettünk. Sajnos, alig hallottam, mit mond, mert a
hangszórók a sarokból harsogták a "háttérzenét". Közelebb hajoltam, és
a barátnőm ajkát figyeltem. A kezei mozdulatai kísérték a történetet,
ahogy mesélt. De nagy bánatomra, nem tudtam követni. Bárcsak
lehalkíthattam volna a hangfalakat, vagy közelebb ülhettem volna, hogy
halljam őt! De a néhány szóból csak részleges információhoz jutottam a
háttérzaj miatt.
Sokszor imádkozom Isten válaszát várva, mégsem kapom meg azt az
útmutatást, amire vágyom. Kíváncsi vagyok, vajon hányszor nem hallom az
Úr hangját az életem háttérzaja miatt. Rohanok egyik tennivalótól a
másikig, néha megtorpanva egy rövid imára; aztán azon csodálkozok, hogy
Isten miért nem hallgat meg, és miért nem válaszol.
Egészen biztos vagyok, hogy a hiba nem Isten készülékében van. Ha
kilépünk a rohanásból, és közel hajolunk Istenhez, akkor sokkal inkább
képesek leszünk meghallani az ő vezetését - még akkor is, ha csak
suttog.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy beszélni akarsz velünk. Segíts
figyelnünk halk és szelíd hangodra.

 Ámen.