1Kir 19,11-13.

11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És
amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és
tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A
szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a
földrengésben. 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a
tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt
meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a
barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt,
Illés?

                        ISTEN UTÁN KUTATVA

Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.
(Jer 29,13)

A hullámoktól csuromvizesek voltunk, ahogyan a bálnafigyelő csónakunk
hánykolódott a vízen, mégis nagyon élveztem a hajókázást Oregon
partjainál. Fürkésztem a vízfelszínt, hogy legalább egy pillantást
vethessek a szürke bálnára. Vajon szökőkútszerű vízsugarakat fogok
látni, vagy egy óriási csobbanást, ahogyan az állat hatalmas farka
csapkodja a vizet? Nem tudtam mire számítsak, de biztos voltam, hogy
pompás lesz.
Egy órányi hajózás után visszaballagtunk a szobánkba. Az erkélyről
csalódottan figyeltük az óceánt, amikor egyszer csak egy apró vízpermet
jelezte, hogy ott van a bálna. Nem szökőkút, nem hatalmas csobbanás
jelezte a jelenlétét, a pillanat mégis borzongató volt.
Illés próféta jutott eszembe, aki a hatalmas Istent a szélben, a
földrengésben és a tűzben kereste, végül egy halk, szelíd hangban
ismerte fel. Gyakran várunk valami látványos dolgot, és utána rájövünk,
hogy Isten mindvégig velünk volt, várva, hogy észrevegyük.
Meghallhatjuk az ő hangját, ha felhív egy barát, észrevehetjük a
törődését az igeversekben, melyek vezetnek minket a hétköznapi
helyzetekben, és megérezhetjük érintését, amikor megvigasztal a sötét
éjszakában. Megláthatjuk őt, aki csendesen jelenti ki magát az
életünkben.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy jóságod csendesen közeledik. Add, hogy
láthassuk, és hálásak legyünk érte.

 Ámen.