2010. július 3. szombat

Lk 12,22-32.

22 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne
aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel
ruházkodjatok, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a
ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak,
nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel
értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggodalmaskodásával ki
tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26 Ha
tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi
miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem
is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét,
amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti,
mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát,
hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. 30 Mert
mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy
szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul
ezek is megadatnak nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy
tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"

                     ISTEN VELÜNK VAN AZ ÚTON

A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az
imádkozásban állhatatosak. (Róm 12,12)

Hazafelé igyekeztem egy állásinterjúról, az otthonomtól több száz
kilométernyire. Éjfél után az öreg autóm felmondta a szolgálatot.
Észak-Karolina egyik városánál jártam, teljesen egyedül. Autóm nyitott
motorházteteje felől jövő vízgőz és forró motorolaj illatát éreztem, és
azon aggódtam, mi legyen most a következő lépés. Legelőször is
felidéztem magamban a Miatyánk szavait. A gyermekként megtanultak
könnyen előjöttek, és tudtam, Isten kezében vagyok.
Várakoztam a sötét éjszakában az út szélén, amikor egy rendőrjárőr állt
meg mellettem. Sikerült beindítanunk az autót, és elkísért egy motelbe,
ahol megszállhattam éjszakára. Reggel a tulajdonos elirányított egy
műhelybe, a szerelő pedig útbaigazított egy gyógyszertárba, ahová a
nővérem pénzt tudott átutalni. Két kilométert gyalogoltam odáig. Amint
a pénz megérkezett, a gyógyszerész visszafuvarozott a műhelybe.
Amikor azzal küszködünk, hogyan találjuk meg az imádsághoz megfelelő
szavakat, felidézhetjük a Miatyánk szavait: "Mindennapi kenyerünket add
meg nékünk ma". Esetemben a Szentlélek munkálkodott mindazokon a
személyeken keresztül, akikkel találkoztam, s akik megadták a szükséges
segítséget.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy a szükség idején embereket küldtél
segítségünkre. Add, hogy mi is ilyenek lehessünk mások számára.

 Ámen.